Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból
450 FEKETE: A FÉLEGYHÁZI NÉP HAGYOMÁNYAIBÓL tanácsi határozatból tudhatjuk meg, hogy az 1820-as években „30—40 mért földekrül", 2—300 km-es körzetből „számossan" vagy „nevezetes számban" esztendőnként — tehát évről évre rendszeresen — idegenek is jönnek a helyre és „vigasztalással" térnek haza. 69 A zarándokokról nincsenek létszámadatok, de a nevezetes számokat biztonsággal mondhatjuk ezreknek. Az 1823. évi második betiltás után rövid ideig tartó megtorpanás következett be a szentkúti búcsújárásban. Leghamarabb a helyiek bátorodtak fel, néhány év múlva pedig már a vidékiek is fokozatosan visszatértek és növekvő népességgel zarándokoltak újból a Szentkúthoz a közelebbi és távolabbi helységekből: Csongrádról, Szentesről, Szegedről, Kecskemétről. A vonzáskör változásairól, a búcsús népesség számáról nincsenek, nem is lehetnek pontosabb adataink. Az ájtatoskodók növekvő helyigénye a búcsún az 1860-as években, mindenesetre a megjelenő hívők számának növekedését jelzi. A helyiek zarándoklását sem tudtuk kimutatni, mert ilyen számbavétel sem történt. Arról tudunk, hogy a félegyháziak ebben az időben is többször kérték — legutoljára 1866. április 16-án — a szentkúti zarándoklat engedélyezését, de a püspök elutasította. Végül is az 1870-es évek második felében Szabó Ferenc prépostplébános megunva hívei vissza-visszatérő kéréseinek elutasításából származó súrlódásokat, megengedte nekik, hogy kereszttel és lobogók elővitelével csapatosan zarándokoljanak a Szentkúthoz. Ez a nevezetes esemény vagy a szentkúti kápolna szentelésekor, 1876. pünkösdvasárnapján, vagy közvetlenül ezt követően történhetett. Egyesek 1885-re teszik ezt az időpontot, de tévednek, mert Szabó Ferenc prépost már 1878-ban meghalt. 70 A Galambos szőlőhegyi népek már az 1860-as években közadakozásból készítettek maguknak búcsújáró keresztet, és ezzel jártak a Szentkútra búcsúra, természetesen engedély nélkül. 71 A Ferencszállási Szentkút vonzási területéről 1892-ben kapunk először megközelítő pontosságú képet a helyi újság korabeli cikkírójának jóvoltából. Nagy értéke a hírek rovatban megjelent írásnak, hogy pontosan kimutatja a zarándokcsoportok lakóhelyét és számításos módszerrel közli a résztvevők létszámát is. Négy megye (Bács-Kiskun, Csongrád, Pest és Szolnok) mai területét figyelembe véve 7 város (Kecskemét, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Szeged, Hódmezővá69. BKML-Kf. Tanácsi jkv. Prot. 13. Pag. 491—492.,1823. április 5. Ebben az időben 1 magyar mérföld 8353,6 méter; 1 osztrák mérföld pedig 7585,9 méter. 70. KK III. évf. 22. sz. 1941. június 1. PÁL Kálmán Pálosszentkút története című cikkében 1885-re teszi az eseményt és tévesen a kegyhellyé nyilvánítással kapcsolja össze. BKML-Kf. Kgy. jkv. 1878—79.1878. május 24-én a közgyűlésnek bejelenti a polgármester, hogy Szabó Ferenc prépostplébános május 21-én elhunyt. LÁNCZÓS Z. 1977. 7. tévesen szintén 1885-re teszi, hogy a félegyházi hívek templomi zászlók alatt kereszttel „körmenetileg" először vonulhattak a Szentkúthoz. 71. BKML-Kf. Polgármesteri iratok I. 2831/1908. alapszám Búcsújárókereszt visszaadása iránt Tímár Pál és társai felsőgalambosi szőlőbeli lakosok kérelme. Beadványukban bizonyítják, hogy az iskolában levő kereszt az övék és az 1860-as évektől búcsújárásra használják.
