Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból
436 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL it, hogy azokat tudományos alapon megmagyarázza. Elrendelte továbbá, hogy a forrás vizét végy elemezzék. Ezt a feladatot Peterka József tisztiorvos végezte el, szakvéleményét 13 pontban terjedelmesen megindokolta. 24 Bodonyi Miklós püspöki helynök a vizsgálat eredményének ismeretében „az egész tisztelendő Szentszék figyelmétől és atyai aggodalmától kényszerítve" mondta: [. . . ]„hogy eme forrás természetes vizének semmilyen csodás ereje nincs, hogy ezek a babonás gondolatok évszázadunk válságát meg nem oldják, a hívek lelkéből kiirtják szent vallásunk tanításait s éppen ezekben az időkben, amikor azokat mindenfelől hevesebben és erősebben támadják, el kell kerülni azok kigúnyolására szolgáló alkalmakat [. .. ]" 25 1822. augusztus 31-én a szentszék a plébánosok kötelességévé tette, hogy kellő óvatossággal nyomjanak el minden olyan dolgot, mely a népnek ezen forrás iránti tiszteletét tovább erősítené és ez irányú buzgalmát növelné. Utasította őket, hogy az „igaz Isten tiszteletéről, a csodákról, melyek az isteni Gondviselés rendjében történnek, nem kevésbé arról, ami a természet növényeinek használata által az emberi testre jótékonyan hat és az egészséget előmozdítja, „— tanítást adjanak. 26 Vagyis szüntessék meg azokat a körülményeket, amelyek az említett forrás és az ott végzendő jámbor ájtatosságok utáni vágyakat kiváltják. A félegyházi tanács a már mondott szentkúti építkezéseivel — mint ellenható magatartással — nehéz helyzetbe került a szentszék és a felsőbb hatóságok előtt, amikor a hely búcsús látogatását ismételten megtiltották. Kemény egyházi rendelet szólt arról, hogy az idegeneket, akik a városon keresztül a kúthoz mennek, ha hétköznap esik, még a templomba se engedjék be. Kínosan magyarázkodtak a tanács vezetői, hogy keresztényi könyörületből tisztíttatták és „privative" rakatták ki a kutat téglával, amely azelőtt csak „kopolya" 21 volt, hogy a nép ne kénytelenedjék szomjúságában a „kopolya sarát nyalni" (!), mint történt 1822-ben. A közadakozásból létesített kereszttel kapcsolatban kijelentették, hogy azt azért állíttatták, hogy a gyógyulás kedvéért ott tartózkodó, vagy általában ott megjelent embereket a „kút helytelen tiszteletéül elvonják." 28 Végül is a Helytartótanács 1823. április 22-én 9943. számú rendelkezésével a népet a búcsújárástól eltiltotta olyan szigorú meghagyással, hogyha a babonás helytelen gyakorlatot a nép abban nem hagyná, 24. SZML Jászkun Kerületek Levéltára 1822. Pag. 243. Prot. 1957. Fase. 4. Excelso Consilio Regio 1822. Az „Orvos Tiszti jelentés"-i megküldték a Consiliumnak is. Természetes, tiszta forrásvizet találtak gyógyhatású alkatrészek nélkül. 25. SBA HD 27—28. Cseh András plébános bejegyzése. 26. SBA HD 28. 27. Kopolya ideiglenesen használatra szánt, kővel ki nem rakott kút. A kopolya — kopolyakút tulajdonképpen vízszerzés céljából a semlyék szélén ásott gödör, amelyben a fakadó víz összegyűlik. 50—60 évvel ezelőtt még a város nyomásán is találhattunk ilyen kutakat, amelyeket a csorda itatására használtak. 28. BKML-Kf. Prot. 13. Pag. 491^92. 1823. április 5. 142. sz. határozat.
