Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

432 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL terebélyes fává nőtt. E fát hosszú évtizedek múltán — amidőn kiszáradt — a hívek utolsó szilánkig elhordták."

13 Azt tartották, hogy a mankófának gyógyító ereje van. A félegyházi nép számára a szentkúti víz szent volt. Hajdanában minden búcsús vitt haza magával a Szentkútról vizet. Ezt otthon a szentőttvíztartóban tartották. Nem volt szabad annak sohase kifogynia! A házba belépők ujjukat ebbe a vízbe mártva keresztalakban meghintették magukat. A tanyai lakosság körében szokás volt, hogy este, lefekvés után az ágyban fekvő gyermekeit az anya szentkúti vízzel keresztvetéssel meghintette, hogy az éjszaka folyamán alvásuk nyugodt legyen és minden ártó szellemtől mentesek maradjanak. Gyógyításra is használták a szentkúti vizet. A megsérült testrészt ezzel mosták le; a fájó torkot ezzel öblögették; a fájós szembe szentkúti vizet csepegtettek. A szent forrás, a szent kút gyógyereje természetesen különleges alkalomkor, leginkább a búcsún mutatkozik meg. A gyógyítás leghatásosabb módja, ha a beteg fájdalmas testét vagy testrészét a Szentkút vizében lemossa vagy mosogatja, vagy a vízből iszik. Búcsúk alkalmával megállás nélkül dolgozik a Szentkút szivattyúja, hogy a népi hit tárgyát képező szent vízből elegendő jusson mindenkinek. A félegyháziak vízzel kapcsolatos hiedelme, hogy a tisztalelkűek pünkösd éjszakáján a Szentkút vizében meglátják a Szentlelket. Manga János hangsúlyozza, hogy az ún. szent kutakhoz fűződő hiedelmekben a régi vízkultuszok maradványai, a vele kapcsolatos képzetek beilleszkedtek a kutak és a források keresztény funkciójába.

14 b) Történeti összefüggések [... ] „A pontos keletkezést a legenda annyira átszövi a maga »csodás« szálaival, hogy ma már egy XVIII. századi, vagy éppen még régebbi kegyhelyről teljesen hitelt érdemlően megállapítani, hogyan lett búcsújáró hellyé, nagyon nehéz [...]"

15 — állapítja meg SCHRÄM Ferenc. A búcsújáró hely keletkezésére vonatkozóan akkor kapunk pontosabb adatokat, ha az eredetlegendák mellett gondosan tanulmányozzuk a vonatkozó helytörténeti dokumentumokat is. Az összefüggések elemzéséből olyan korábbi lényegi részeket is megismerhetünk, amelyeket a későbbi közzétételkor a közlő érdekei szerint bizonyos szempontból simítottak, vagy éppen elhallgattak. A Ferencszállási Szentkút keletkezése az 1770-es évek végére tehető, de ideje 13. BÁLINT S. 1980. 399—^00. A mankófa legendát más változatban közli Gorof Juli tápai asszony szájából. A lényeg, hogy a leszúrt mankó gyökeret vert, változatlan. BÁLINT Sándor megjegyzi, hogy a mankófa lenyesett szálkáit a csólyosi búcsúsok fogfájásról használják: „a fájós fogat bökdösik vele". 14. MANGA J. 1962. 365. 15. SCHRÄM F. 1968. 95.