Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

NÉPRAJZ 403 nálatban volt szeremlei halászóhelyek.

79 Ezért itt nem foglalkozunk részletesen a szeremlei halászattal. Csupán néhány jellemző adatot ismertetünk a határperek vallomásaiból. Andrásfalvy Bertalan kutatásaiból tudjuk, hogy /okoknak azokat az ásott vízkapukat és árkokat nevezték a Duna mellékén, amelyekkel a zöldár vízfeleslegét fokozatosan és csendesen szétvezették az egész ártér minden elönthetö pontjára, majd apadáskor ugyanezeken vonult vissza a víz az erdőkből, rétekről, legelőkről. A fokonak, illetve a beléjük állított rekeszeknek nagy szerepük volt a halászatban és a halgazdálkodásban. A sárközi Duna-szakasz mindkét oldalának árterét ásott fokok sokasága hálózta be a középkorban, amelyeket rendszeresen gondozni kellett. A fokok tehát tervszerű, fejlett vízgazdálkodás velejárói, eszközei voltak. A török uralom alatt sok fok tönkrement, eliszaposodott. Ez együtt járt a táj egy részének mocsarasodásával, elvadulásával.

80 Szeremle határának ásott medrű vizeit, fokjait már a középkorban is többször emlegették. így például az 1411. évi határjárások okleveleiben.

81 Háromszáz évvel később, az 1720-as évek határpereiben ugyancsak sok szó esett a szeremlei fokokról. A tanúk gyakran emlegették őket, különösen azokat, amelyek a vitatott területeken, a határszélek tájékán léteztek. A tanúvallomásokban legtöbbször szereplő szeremlei foknevek: Dobor-fok, Címer-fok, Gémes-fok, Sebes-fok, Tátosfok, Paddi Péter-fok, Malom réve-fok, Itató-fok, Petei-fok, Bota-foka, Fertő-foka, Vájott-fok. Egy 1819—21-ben készült szeremlei térképen az alábbi foknevek olvashatók Kelemen fok, Egyház fok, Lázár fok, Búza közű fok, Bati Péter fok, Holt Duna fok, Malom fok, Sik fok, Címer fok, Határ fok, Benke fok, Kecskés fok.

9,2 Valószínűleg eredendően fokok voltak azok a mélyfekvésű területek is, amelyeket a XIX. századi szeremlei térképeken áfa szóval jelöltek. Az ája valószínűleg az ás, váj ige áj alakjából fejlődött ki. Jellemző „ájások" egy 1836-ban készült alsó-pandúr-szigeti térképen:

83 Belső Kovácsék ája, Külső Kovácsék ája, Belső Asádi ája, Külső Asádi ája, Sámán ája, Gyerekek ája. 1726 őszén arról érdeklődtek a Szeremle és Baja közti határper vallatói: „Tudgya é avagy hallotta é hogy Duna folytában Monostori határ felé a' minemű fokok vadnak, azoknak Torkait Bajaiak ásták volna?" (4.155.) A kérdés természetesen bajai érdekeket célzott. A válaszokkal akarta bizonyítani a bajai párt, hogy a terület a bajaiaké. Jól számították, mivel tudták, hogy a vitatot két fokot valóban bajai és Baja környéki rácok ásták. A dologban az a meglepő, hogy jövevény rác 79. BÁRTH János 1974. 325. 80. ANDRÁSFALVY Bertalan 1970. 81. KAPOCS Nándor—KŐHEGYI Mihály 1980. 88. és 95—96. 82. KÉL. IL T. 207. 83. KÉL. II. T. 100.