Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - T. Dobosi Viola–Kőhegyi Mihály–Krolopp Endre–Vörös István–T. Bíró Katalin: Felsőpaleolit telep Madaras-Téglavetőben, ásatások 1966–1974

40 VOROS: MADARAS EMLŐS MARADVÁNYAI. . . A MADARASI SZELVÉNY GERINCES BIOSZTRATIGRÁFIÁJA A madarasi rétegsor korbesorolása a felsőpaleolit-telep

6

, a gerinces és a Mollusca1 maradványok alapján elvégezhető (1. táblázat). Felső csontos réteg — 5,20—6,20 m. A rétegből csak elmálott nagyelős csontszilánkok és Myodes glareolus fog ismert. A réteg terminus post quam-ja a pilisszántói faunaszakasz késői időszaka

8

. Felsőpaleolit kultúrréteg — 6,80—7,20 m A faszénmintákból mért C

14-es adat: H 1619: 18 080 ± 405 BP

9

. A kultúrréteg időszaka a faunisztikai késői pilisszántói faunaszakaszba tartozik, amelynek kezdete a Dunaújvárosi-tápiósülyi öszlet felső humuszszintjével,

10 a Ságvár-Lascaux interstadiálissal

11 azonosítható. A madarasi felsőpaleolit-telepen a kultúrréteg szintjéből kizárólag csak lovak maradványai kerültek elő (20 db). Az elejtett lovak az Equus sp. I. csoportba tartoznak. Ugyanilyen Equus-maradvé,nyok ismertek a jugoszláviai Bácskában Stara-ciglana—Srbodran 3. (4,00—5,00 m közötti) rétegéből

12

. Feltűnő a vadászzsákmány Rangifer hiánya. Jelenlegi adataink szerint ebben az időszakban Magyarországon csak a Dunántúlon fordulnak elő Rangiferek. A Duna—Tisza közéről, és a Tiszai Alföldről a Szeged-Öthalom kivételével nem ismerjük leleteit. A Dél-Alföldön a Szeged-Öthalom felsőpaleolit-telep revideált

13 faunájában Equus (22 db) Rangifer (20 db) és Bison (5 db) fordul elő. A Rangifer a Maros völgyén keresztül húzódhatott le a Kárpátokból az Alföldre. A Rangifer legdélebbi előfordulása a Kárpát-medencében Vucedol-ról (Dunavölgy) ismert.

14 A madarasi kultúrréteg szintjéből Aves tojáshéj töredékek is kerültek elő. Szeged-Öthalomról nagyszámú tojáshéjmaradvány ismert. Jelezve egyrészt a — valószínűleg — fajdok fészkelését, másrészt pedig ezen madarak tojásainak a begyűjtését. Alsó csontos réteg — 8,50—9,00 m A rétegből Mammuthus primigenius, Equus sp. L, Equus sp. IL, Alces alces és Bison priscus nagyemlős; és Sorex araneus, Myodes glareolus, Arvicolidae indet. kisemlős maradványok kerültek elő. 6. Lásd T. DOBOSI V. cikkét. 7. Lásd KROLOPP E. cikkét. 8. VÖRÖS I. 1986. 9. T. DOBOSI V. 1967. 192. 10. PÉCSI, M. 1975. 217-223. 11. GÁBORI—CSÁNK V. 1978. 3-11. 12. BASLER D. 1979 371. 13. VÖRÖS I. 1986. 14. MALEZ M. 1972. S1.9., 150—151.