Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

NÉPRAJZ 387 Többek között Mester György 60 éves bajai tanú emlegette:,, . . . Pandúri Erdő az egész Baja Városáig volt ennek előtte, de Buda Vára vitele után, midőn a Táborok lefelé masíroztak volna, azon erdőt vágták ki." (12. 212.) A kuruc háborúk befejezése után, amikor megkezdődött a feudális jogviszonyok konszolidációja, a kalocsai érsekség is igyekezett rendet teremteni birtokainak használatában. így nyilvánvalóan beleütközött a bajaiak szabados erdölésébe és általában az ártéri erdőségek pusztításának tényébe. Nyilvánvaló volt, hogy először azoknak az erdővágásait kellett korlátozni, akik nem tartoztak az érseki uradalom kötelékébe. Utána következtek az érseki alattvalók. Az 1710-es években az érseki tisztek már igyekeztek kordába szorítani a kamarai igazgatás alatt álló Baja lakóinak erdőhasználatát. 1723-ban egy bajai tanú, az 52 éves Szabó Balázs úgy vallott, hogy az utóbbi évtizedben, ha a bajaiak rászorultak az érseki erdőkre, megalkudtak az érseki tisztekkel, és fizetségért vágtak maguknak fát. (6. 3—4.) Hasonlóképpen nyilatkozott Sánta István 35 éves bátai tanú 1724-ben: „. . . bajai lakosok Baja alatt, úgy Szeremlye felé való, mint Kalocsai Érsekséghez tartozandó erdőket méltóságos Érsek Urunk Tisztyeitől árendálták." (37. 3—4.) Török György pozsonyi lakos, aki 1712-től 1716-ig volt Csáki Imre érsek kalocsai praefectusa 1726-ban 58 évesen azt vallotta, hogy az ő idejében a bajaiak az érseki erdőkért kontraktus szerint évi 60 forintot fizettek. (2. 60.) Michael Barics 44 éves bajai úr, aki korábban érseki tiszt volt, 1726-ban tanúsította, hogy a bajaiak 1712 és 1721 között tőle árendálták bizonyos érseki erdőt. Később nem akartak árendadíjat fizetni, ezért törtek ki az ellenségeskedések. (2. 40.) Michael Pavianovich 30 éves bajai lakos, aki 1717-ben bajai bíró volt, 1726ban arról beszélt, hogy bírósága idején a bajaiak 100 forintért árendálták egy érseki erdőt. Tilos volt számukra a tölgyfavágás. Ennek ellenére egy bajai lakos szánkó számára kivágott egy tölgyfát. Ezért a szeremleiek hozzá mentek panaszra. (2. 42.) Viszlay András 62 éves vágújhelyi lakos is bizonygatta 1726-ban, hogy érseki praefectussága idejében a bajaiak árendadíjat fizettek az érseki erdők használatáért. Hozzá jöttek Kalocsára árendát kérni. Ajándékokkal is kedveskedtek, hogy megkapják az áhított erdővágási lehetőséget. (2. 58.) Baranyai László 36 éves bajai nótárius 1726-ban tudni vélte, hogy egyik alkalommal a praefectusnak átadott ajándék „két karmazsin bőr" volt. (2. 46.) Sok bajai lakos a hivatalos utat megkerülve, a régi szokás szerint, 1720 táján is fizetség nélkül igyekezett fát vágni az érseki erdőkben. Ezt megakadályozandó, Viszlay András érseki praefectus 1720. dec. 13-án szigorú levélben figyelmeztette a Baja környéki érseki falvak vezetőit, hogy vessenek gátat a bajaiak erdőpusztításának. Utasította Sükösd, Csanád, Kákony, Pandúr és Szeremle bíráit: „ ... Ha valahol az érseki dominium területén ... „. . . Bajai embereket fát vágni, hordani találtok, nemcsak fejszéjeket, hajójokat tegyétek el, hanem magokat az embereket