Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
380 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK együtt haladt szomszédaival. A sarló-kasza eszközváltás itt is a XIX. század folyamán fejeződött be. A learatott, kévébe kötött és keresztekbe 54 rakott gabonát lovakkal nyomtatták el ott, vagy annak a helynek a közelében, ahol termett. Pl. a mai faluhely táján aratott gabonát bizonyára a Sebes-foki szálláskertekben nyomtatták. Előfordulhatott, hogy a szántóföldön vagy annak közepén készítettek „ágyást" a gabonából, így érthető az 1726. évi vallatás egyik tanújának az a kijelentése, hogy a vitatott területen látta a szeremleieket nyomtatni. (4. 227.) Hasonló értelmű vallomást tett 1724-ben Vámos István, 61 éves alsónyéki lakos, aki elmondta, hogy a szeremlei határ Baja felé a bajai szőlők aljáig, Monostor felé pedig a Barátok taváig terjed. Érvelése szerint „. . . Szeremlyén laktában azon határon békével kaszált, aratott és nyomtatott is."(bl. 9.) Négy évtizeddel később, miként fentebb már utaltunk rá, a szeremleiek tartósan árendálták az érsekségtől Istvánmegye határának egy részét, hogy ott gabonát termeszthessenek. Az 1772. márc. l-jén kötött árendáló kontraktus 3. pontja a szeremleiek istvánmegyei nyomtató szállásairól intézkedett: „Mivel a régi Szállás helek már igen el kövérettek, azért az Gabonájukat más helre hordgyák összve, hogy más részei is a földeknek telekesíttessenek és javíttassanak, az előbbenyi Szállás helek pedig mindgyárt ezen Tavasszal Kukoriczával és az ő kövérségekhez alkalmatos maggal bé vettessenek és Pusztán ne maradgyanak s az árkok bé vonyattassanak." 55 A kontraktusban emlegetett, szántóföldektől elkülönített, árkokkal körülvett istvánmegyei nyomtató szállás valószínűleg apró parcellákra tagolódott. Ezért használták a szövegben a „Szállás helek" többesszámot. A szeremlei árendáló gazdák — a tájon gyakori szokás szerint — csoportosan elhelyezkedő 56 szállásparcellákon nyomtatták gabonájukat. Az uradalom gazdasági vezetősége tisztában volt azzal, hogy az ilyen szállástartással a föld „telekesíttetik", ezért néhány évenként a szálláscsoportot arréb helyeztették. A felszabadult szállásföld ezután sem került be a szántóföldi nyomásba, hanem kert gyanánt kukoricával vetették be az árendátorok. Nincs kizárva, hogy idővel ugyanide kerülhetett vissza a szállás. A szálláshely könnyű változtatásából arra következtethetünk, hogy a parcellákon nem álltak tartós épületek. Az árkokat viszonylag kevés munkával be lehetett húzni, az esetleg létező fészereket, alakokat az új helyen könnyen föl lehetett állítani. 54. Egy tanú „ . .. keresztben való életet" is látott a vitatott területen. (2. 52.) 55. KEL. II. Kontraktusok. Puszta bérletek. 56. BÁRTH János 1975.
