Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

NÉPRAJZ 377 világ. Az 1784. évi uradalomleírástól az 1726. évi vallatásokat több mint fél évszázad választja el. Ezalatt megnövekedett a szeremlei népeség létszáma és a belső határban művelt földterületek nagysága. 1773-ban a falu visszaköltözött a Duna bal partjára, ami ugyancsak hozzájárulhatott a „dunáninneni" szántóterületek növekedéséhez. Az 1720-as, 30-as évek határpereinek vallomástevő tanúi elsősorban azokat a szántókat és kerteket emlegették, amelyek az ősi faluhely tájékán, föltehetőleg jórészt a mai falu helyén voltak, mivel e területet gyakran érintették a vallatok kérdései. Sok szó esett a szeremlei és bajai határ déli találkozási vonaláról. Ezen a tájon a bajaiak és a szeremleiek egyaránt műveltek földeket. Tanulságos, hogy a sokat szereplő északnyugati, Bátaszék felé eső határon, a Gémes-fok, Tátos-fok tájékán a tanúk nem emlegettek földművelést. A XVII—

XVIII. század fordulója tájékán Baja városa és a szeremlei templomrom közti területen kevés lehetőség nyílt a földművelésre, mert a különböző katonai táborok ott tartózkodtak. Tendenciózussággal bár, de bizonyára némi valóságtartalommal is ezt erősítgették a hajdan Baján élt rác katonák. így vallott pl. a 60 éves, zombori Vulgin Csuvernics 1726-ban: „. . . Amidőn a Fátens Baján lakott volna, tudgya, hogy azon időben a deutrumban deciaráit földet az Bajaiak usuálták, szántani, kaszálni nem lehetett, mivel hogy az Táborok az Rév, víz, erdő és só kedvéért oda szállottak." (3. 111.) Jakoby Sulyevics, 50 éves zombori tanú 1726. évi megfogalmazása szerint: „ A' mikor Táborok járása nem volt, tudgya, hogy a' táján . . . kaszáltak Bajaiak, de nem tartottak szállást, mivel az sok Táboroktul nem lehetett". (4. 182.) A szeremleiek szántóföldjei és kertjei a vizek közötti hátakon, szárazulatokon terültek el. Termeivényeikből a török világban a „bajai török gyeménnek" adtak dézsmát. (3. 127.) Néhány tanú szerint: „. . . Szeremleiek még Török időben is Méltóságos Kalocsai Érsekséghnek fizették árendájukat." (24. 22.) A szeremleiek földművelő igyekezetére, termőföldhódító szorgalmára nagyon jellemző a matuzsálemi korú, 120 éves Tyro Kernyio dautovai lakos 1726-ban tett vallomása: „. . . Tudgya, látta is szemeivel, gyakran malomban és erdőre járván az Fátens, hogy azon fel jedzett földön, mind török üdőben s mind azután szeremlyeiek valahol valami dombos és hátas földecskéi találtak, széltében szántották, kaszálták, kendert, lent vetettek, kerteket és szállásokat tartottak ott, a hol most is szállások vagyon." (38. 22.) Alábbiakban idézzünk néhány vallomásrészietet, amellyek némi fényt vetnek a XVII. század végi, XVIII. század eleji szeremlei szántások helyére, a szeremleiek termel vényei re és földművelő tevékenységére. Néhány vallomásban a bajaiak földműveléséről is szó esik. „. . . látta azt is aFátens, hogy az Szeremlyeiek innéd az mint Baján alul legh közelebb a réghi szántások ösmerszenek az Szöllök alatt lévő víz folyáson belül, úgy a Bátaj rév felől lévő hátakon, nem különben az hol most házokat kesztenek építeni