Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
354 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK 6. PANDÚR-SZIGET A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN. (KÉL. II. T. 98. alapján, é.n.) folydogált, annak ellenére, hogy közben, 1820-ban éppen ellenkező irányba igyekeztek terelni az állami folyószabályozás során. A rejtélyes változást némiképp magyarázza egy évszám nélküli, de valószínűleg a XVIII. század végén készült Pandúr-szigetet ábrázoló térkép, amelyet 6. számú ábránként vázlatos formában közlünk. 17 Ezen a térképen az 5. ábránk számozási rendje szerinti V. találkozási pont tájékán látható egy kis fok, amely a 4—5. Duna-ágak nagy kanyarulatát köti össze a 6—7. számú egységes folyású vízzel. A kis fok nyilvánvalóan nem állami folyószabályozások eredménye, hanem valószínűleg a szeremleiek műve. Szeremle népe sok hasonló fokot ásott és gondozott. Ez a fok azonban túllépett társai árvízlevezető és halászóhely funkcióján. Elindította a korábbi faluhely mellett folyó Nagy-Duna vizét a Szeremlei-Duna (6. sz.) keskeny vízfolyása, illetve az 1773 utáni új faluhely irányába. Szeremle falu néhány évtizedre átmenetileg újra NagyDuna menti falu lett. 7. számú ábránkat abból a célból közöljük, hogy érzékeltessük, miként változott egy kis terület, az ún. Alsó-Pandúr-sziget kiterjedése, felszíne három évtized 17. KÉL. II. T. 98. — A katalóguscédula megfogalmazója szerint a térkép körülbelül 1786-ban készült. — Egyébként fontos sajátossága, hogy rajta teljes hosszában szemlélhető a később szinte alig föllelhető „Bajai Kis Duna". A térkép föliratai arról tanúskodnak, hogy a XVIII. század végén a Nagy-Duna és a Sugovica vagy Szeremlei-Duna közti terület még három szigetből állt: A később Kis-Pandúr-sziget, illetve Alsó-Pandúr-sziget néven emlegetett nyugati rész „Vonyó Szigeth" néven szerepelt. A később Nagy-Pandúr-szigetnek vagy Felső-Pandúr-szigetnek nevezett keleti terület két részre tagolódott. A Kis-Dunától északra húzódott a „Pandúr Szigeth", délre pedig az „Oereg Szigeth". A névben az „öreg" szó bizonyára a későbbi "nagy" jelző előképe, népi változata. Az Öreg-sziget keleti részén az „Uros haj réttye", nyugati részén pedig a „Defet tó" helynév kelti föl leginkább a kutató érdeklődését.
