Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
350 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK Következő felsorolásunkban néhány szavas meghatározásokkal bemutatjuk, hogy a térképvázlaton szereplő arab számok mely vízfolyásokra vonatkoznak. (A bekeretezett római számok helymegjelölését itt nem részletezzük, a kérdéses helyek megközelítőleg azonosíthatók). 1. Az I. és II. találkozási pont közötti Duna szakasz. Hajdan a Szeremle közelébe eső két Duna kanyarulat egyik „púpja" volt, de az átmetszés révén fokozatosan délkeletre csúszott és hajlása kiegyenesedett. 2. 1820 táján, az állami folyószabályozás során ásott csatorna, amely a két kanyarulatot kötötte össze a II. és a III. pontok között. 3. A III. és a IV. pontok közötti Duna szakasz. Főág jellegét a vizsgált időszakban nem veszítette el. 4. A délkeleti irányú szeremlei nagy Duna-hurok egyik szára volt, a II. és az V. találkozási pont között, ámbár a XVIII. század 70-es éveiben nem érte el az V. pontot. Az 1830-as évektől „Vén Duna" néven holt Duna ág. 5. A délkeleti irányú szeremlei nagy Duna-hurok másik szára volt, a III. és az V. találkozási pont között, ámbár az 1770-es években nem érte el az V. pontot. Fő Duna-ágként néhány évtizeddel túlélte társát, a 4-es jelűt. A XIX. század második felétől azonban attól jelentéktelenebb holtágként tengődött. 6. 1770 táján egységes mellékágat alkotott a 7. vízfolyással az I. és a IV. pont között. Hívták Szeremlei Dunának és Sugovicának egyaránt. 1820 táján az V. pontnál már a 4—5. Duna-ágba csatlakozott Szeremlei Duna néven. Hamarosan főág lett. A XIX. század közepétől, a XVIII. századi állapothoz hasonlóan, újra a 7. vízfolyással alkot egységes mellékágat Sugovica néven. 7. 1770 táján egységes mellékágat alkotott a 6. vízfolyással az I. és IV. pont között. 1820 táján már az V. pontnál az 5. Duna-ágba csatlakozott. Sugovicának hívták. A XIX. század közepétől, a XVIII. századi állapothoz hasonlóan, újra a 6. vízfolyással alkotott egységes mellékágat Sugovica néven. 8. A XIX. század közepe táján alakult ki. Vén Duna néven emlegették. Párhuzamos a 6. ággal. Amikor a 6. ág elvesztette főág jellegét, a Duna-meder északi szélén keletkezett. Az 5. ábra sematikus rajzaihoz az alábbi szöveges magyarázatot, összefoglalót, kommentárt fűzzük: Az „A" jelű rajzon feltüntetett Duna-ágak valószínűleg a perek idején, az 1720-as 30-as években is ugyanúgy haladtak, mint az alapul vett térkép készültekor, 1770 táján. 11 Ez azonban nem azt jelenti, hogy ősidők óta változatlanok voltak. A megelőző évszázadokban is többször változhatott a Duna főmedre, de e változások térképen nem követhetők. A „B" jelű második rajz az 1820 körüli 11. KEL.II.T. 118.
