Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

TÖRTÉNELEM 197 zott, hogy a kálvinisták eleget tettek kötelezettségüknek, s már kiköltöztek a pápistáknak juttatott cinteremből. Másodszor, nem akart okot adni a felekezetek egymás elleni gyűlölködésére. Harmadszor, nem kívánta a reformátusok háborgatását, nehogy emiatt veszekedés legyen a hitfelekezetek között. Tekintélyének megóvására elrendelte, hogy a cinterem megváltására folyósított kétezer tallérról mindkét fél testimoniális levelet adjon, melyeknek másolatait küldjék fel a kezéhez. A parancsát megszegőknek büntetést helyezett kilátásba, azzal fenyegetőzve, hogy a portai követjárás ügyét is újra előveszi.

116 A templomépítési munkálatok évekre elhúzódtak,

117 miközben a kuruc — labanc, keresztény — török háborús viszonyok még inkább növelték a kecskeméti reformátusok és katolikusok egymásra utaltságát, közös fellépésének szükségességét, a vallási türelem és a kölcsönös segítségnyújtás szellemében. így esett, hogy amidőn Thököly kuruc hadnagya, a kálvinista Csuda István elfogta a kecskeméti ferences házfőnököt, maga a város váltotta ki őt közpénzen, pár száz aranyon nehéz rabságából.

x x 8 A ferencesek és a katolikus hitközség a hódoltság utolsó éveiben Végső soron a hatalmas tűzvész következményei megszilárdították a mezőváros katolikus és református hitfelekezetének egymásra utaltságát, összefogási kísérletét a földesurak és az idegen hatóságok ellen. Erre pedig 1683—1699 között, a felszabadító háborúk megindulásával, a korábbinál is nagyobb szükség mutatkozott. A ferencesek a legnehezebb években sem hagyták cserben kecskeméti híveiket; velük együtt viselték el a mezővárosra zúduló összes csapást, a különféle hadak sorozatos dúlásait, a járványok és a természeti csapások pusztításait.

119 Mint már említettük, 1685-ben közösen teremtették elő a „kuruc király" fogságában sínylődő Koháry István váltságdíjának egy részét is.

120 Egyébként a rab földesúr még a legnehezebb helyzetében sem feledkezett el a végínségre jutott kecskeméti ferencesek istápolásáról, mert még munkácsi rabként, 1685-ben félszáz forintos segélyt utaltatott ki részükre a neki járó városi adóból.

121 Rendkívül nehéz idők jártak akkortájt a szerzetesekre is. Ismét hatalmas pestisjárvány dühöngött, mely százával szedte áldozatait. A ferences elöljáró, az öreg Sűt Joachim 116. 262—263., 136. — A református templom három év alatt épült fel, 1680—1683 között. (Uo. 137.) 117. BKML. IV—A. Kecskemét Lt. 1510/A. Számviteli jkv. 1678. 85.; IVÁNYOSI-SZABÓ T. 1985. 345. 349., 352., 354. PML. Acta pol. misc. 1700. év Nr. 5. (1683); FÖLDVÁRY L. 1898.

1. 222.; SZARKA Gy. 1940. 81. p. 133. jegyz. 118. HORNYIK J. 1861. II. 113—114. 119. Uo. 249—286.; FENYVESI L. 1985/b passim. 120. BKML. IV—A. Kecskemét t. 1510/f. Számvit. jkv. 1685. 362.; HORNYIK J. 1861. 126. 121. HORNYIK J. 1861. II. 98—99.; NIG/K. 1931. 391. p. 499. jegyz.