Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

TÖRTÉNELEM 187 Érdekesek a bírókkal kapcsolatos kitételek. A legfontosabb maga az a tény, hogy a katolikus egylet tagjai közül is választott a magisztrátus városi bírót. Ez mindenképpen a katolikus közösség létszámbeli erejét és komoly befolyását jelzi. A Deák Céh a legfontosabb mezővárosi közhivatal viselőjét természetesen mentesítette a miséken, a körmeneteken és a temetési szertartásokon való részvétel alól, amennyiben ez ütközött bírói feladatköreik ellátásával. Ám a céh szöllőinek megmunkálása alól ők sem kaptak felmentést; elfoglaltságuk esetén „arra való alkalmatos embereket" kellett küldeniük maguk helyett a szőlőkbe. A katolikus egyletnek tehát közösen birtokolt és megművelt szőlőingatlanai voltak, melyekre igen nagy súlyt helyeztek. Olyannyira, hogy az ezt tárgyaló 6. artikulusban például még azt is külön megszabták, ha valaki nem tud személyesen részt venni a szőlőmunkákon, akkor „emberséges tudós munkást küldgyön maga helyett". Ezek a „tudós munkások" a szőlőkben természetesen nem elméleti tevékenységükkel jeleskedtek, de mindenesetre az a tény, hogy az egylet megkövetelte a megfelelő életkorral, gyakorlattal és szorgalommal rendelkező szőlőmunkások jelenlétét, mutatja, milyen nagy fontosságot tulajdonított a katolikus társaság a közös ingatlanoknak. S ámbár az itt termett bor egy hányadát miseborként és más egyházi célokra használták fel, de a szőlőkben folyó közös, kétkezi munkák éppúgy vajmi kevés vallásos színezettel bírtak, miként a gyűléseket és a választásokat követő mulatozások. A katolikus egylet tehát a vallásos lepel alatt eléggé tág teret biztosított a közösségi munkáknak és az együttes szórakozásoknak, s éppen e jellegzetesen világi tevékenységi formák képezték a leginkább figyelemre méltó „népművelői" — kultúrmissziós tartalmi jegyeit. „Országjáró" ferencesek Kecskeméten A katolikus közösség, továbbá rokonaik, barátaik, üzletfeleik, szomszédaik, hivatali kapcsolataik révén (hiszen például a katolikus bírók és esküdtek a mezőváros egyetemes érdekeit képviselték) mindazok, akik érintkezésbe kerültek velük, igen sok információhoz juthattak a Magyar Királyság és a katolikus Európa politikai, vallási, kulturális ügyeiről, a nagyvilág híreiről azoktól az „országjáró" ferencesektől, akik jobbára a Habsburgok által uralt területekről kerültek el Kecskemétre. Tevékenységük ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a hódoltsági mezőváros korántsem szigetelődött el a többi magyar országrésztől és a keresztény Nyugattól. Az 1640-es évek közepétől az 1680-as évek elejéig tíz kecskeméti ferences szerzetes néhány jellemző állomáshelyének felsorolásával kívánjuk érzékeltetni a hódoltsági és a királyi terület közti szoros kapcsolatok, az állandó információcsere meglétét. Jász Lőrinc, aki 1646-ban Kecskeméten szolgált, egy évtized múlva már a magyarországi ferences rendtartomány elöljárója lett 3 évig, majd 1659-en a Tiszántúlra került, szendrői gvárdián lett, 1665-ben pedig a szegedi monostor élére nevezték ki. Hevesi Péter 1629-ben még ugyancsak szegedi gvárdián volt, majd