Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

178 FENYVESI: KECSKEMET KATOLIKUS EGYHAZÁNAK . . . len kecskeméti plébános alakja és szolgálati idejének hozzávetőleges időtartama. Lévén hogy 1642. február 21-én két gyöngyösi jezsuita káplán, Tamási Mátyás és Gyárfás Demeter folyamodványt intézett Lippay György esztergomi érsekhez, kérve az egyházfőt, utalja ki nekik a városi dézsmát fizetésük fejében.

69 Ily módon megállapítható, hogy az 1644-es kérvényben papként (plébánosként) említett Gyárfás Demeter voltaképpen nem is világi lelkész volt, hanem jezsuita káplán, aki 1641—1642 telének végén még a távoli Gyöngyösön teljesített szolgálatot. így kézenfekvő a következtetés, hogy legfeljebb 1642 tavaszától, esetleg később kerülhetett csak Kecskemétre, s talán mintegy másfél esztendeig, avagy rövidebb ideig vezethette a módos cívisváros katolikus plébániáját. Mivel 1642-ben még csak káplánként tevékenykedett, nem lehetett idős ember. Korai, váratlan halálát, mely talán még 1643-ban bekövetkezett, egy pusztító járvány okozhatta. Tudjuk, hogy 1643—1645 között, évről évre hatalmas pestisjárványok grasszáltak Magyarországon és Erdélyben. Ez nem kerülte el a Duna—Tisza közét sem, hiszen nemcsak Ráckeve mezőváros jegyzőkönyve említi, hogy 1643—1644-ben országszerte dúlt a pestis, hanem maga a kecskeméti historikus is feljegyezte az 1644-es pestisjárvány tényét a mezővárosban.

70 A kecskemétiek 1644 februárjában már ismét lelkészhiánnyal küszködtek, így nyilvánvaló, hogy Gyárfás Demeter legkésőbb 1643—1644 telén halhatott meg a pestisben. Mindenesetre a szerzetesrendjének megnevezésére vonatkozó, értékes új adat bizonyossá teszi, hogy legalább 1643-ban egy jezsuita szerzetes látta el a lelkészi teendőket Kecskeméten is. Az eddigi kutatások feltárták, hogy a győri rektor által irányított magyar jezsuitáknak viszonylag állandóbb misszióstelepeik voltak a török fennhatóság alatti területeken Pécsen, Andocson, Törökkoppányban, Veszprémben és Gyöngyösön, továbbá időlegesek Temesváron, Karánsebesen, Nándorfehérváron és a horvát-szlavón részeken. Az új adat tükrében a hódoltsági, ideiglenes jellegű, magyar jezsuita misszióstelepek számát egy továbbival, úgymint a kecskemétivel kell bővítenünk, ahol 1643-ban Gyárfás Demeter személyében szintén egy Jézus Társaságbeli rendtag irányította a helyi római katolikus gyülekezet hitéletét.

71 A szécsényi ferencesek megtelepedése Kecskeméten Gyárfás Demeter halála idejében a legtöbb hódoltsági katolikus szórvány már a ferencesek — jobbára időleges, alkalmankénti, missziós — lelkigondozása alatt 69. Esztergom. Prímási Levéltár. Archívum Saeculare. Acta Radicalia. Classis X. Nr. 196. Missiles. Titulus XVIII. Nr. 19. Gyöngyös, 1642. II. 21. Tamási Mátyás és Gyárfás Demeter jezsuita káplánok folyamodványa Lippay György esztergomi érsekhez. 70. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Fol. Hung. 2904. A ráckevei bírók krónikás protocolluma (1605—1774). 18. fol. г.; SZABÓ Gy. P. 1921. 285.; HORNYIK J. 1927. 105. 71. VELIÇS L. 1913. II. 132—133.; VANYÓ T. A. 1971. 323.