Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

TÖRTÉNELEM 175 világi műveltség bástyáit erősítették. Kecskeméten korábban a plébános felügyelete alatt működött a katolikus iskola, ám az 1640-es évek közepétől már a ferencesek istápolták ezt is. Mégpedig színvonalasan, melyről nemcsak az énekes deákokra és az innen elszármazó katolikus egyháziakra vonatkozó szórványadatok tanúskodnak, hanem a soraikból kikerülő városi főbírók, esküdtek jelentős befolyása is. A ferences rendház könyvtára egyértelműen a vallásos kultúra szolgálatában állott, de minden bizonnyal bázisháttérként szolgált a katolikus egylet, a Deákok Céhe megalapításánál és működésénél, illetőleg az iskolai oktatásban is. A pasztorizációt követően, Szegeden és Kecskeméten egyaránt a mezővárosi katolikus ifjúság betűvetést igénylő csoportjának az oktatása és a nevelése volt a ferencesek legfontosabb feladata. Ez természetesen magában foglalja az egyházi személyek (papok, szerzetesek) utánpótlásának elősegítését is, ám alapvetően világi célokat szolgált. A tőzsérkedés, a kereskedés, az üzletelés, az iparűzés, az üzemszerű mezei kertes piacgazdálkodás szakszerű ismereteket igényelt, melyet a katolikus ifjak a ferences iskolában sajátíthattak el. Megtanulhatták itt az írás, az olvasás és a számolás alapvetően fontos ismereteit, melyeken kívül szert tehettek bizonyos földrajzi, történelmi és közjogi, latinos műveltségre is. A „deákos" alapelemekre épülő ferences oktatásban kiemelt szerephez jutott a latin nyelv és a sokrétű, vallási ismeretanyag, melyet a hitoktatókon kívül a kolostori könyvtár közvetített az érdeklődő ifjak elé. Ez szentírásokkal, misekönyvekkel, breváriumokkal, bibliamagyarázatokkal, gyóntatási, misézési, igehirdetési útmutatókkal, prédikációs példatárakkal, középkori egyházatyák különféle műveivel igyekezett kielégíteni a legfogékonyabb diákok érdeklődését, akikből utóbb Szegeden a Kordás Társulat, Kecskeméten pedig a Deák Céh törzsgárdája verbuválódott. Ugyanis a legvallásosabb katolikus családokból kikerülő ifjak idővel már nem érték be az alkalmankénti gyónással, a szentségek felvételével és a prédikációk meghallgatásával, hanem megszervezték ezeket az egyházi társaságokat is, elmélyültebb lelkigyakorlatok végzése és a hitélet közösségi erejének fokozottabb kiaknázása céljából. E téren Kecskemét valamelyest megelőzte a Tisza-parti metropoliszt, mert náluk már 1651-ben megalakult a katolikus eklézsia kebelében a Deákok Céhe, míg Szegeden csak két évvel ezt követően bontottak zászlót a kordások, feltehetően az előző példa alapján is inspirálva. Szerepük mindenekelőtt az egyházi ünnepek és végtisztességek fényének, szertartásának emeléséhez járult hozzá, bár mint a kecskeméti egyletnél a későbbiekben látni fogjuk, voltak egyéb, világi jellegű közösségi-népművelődési funkcióik is. Mindezen tevékenységi formákon kívül, a ferencesek bizonyos „népgondozást" is végeztek, latba vetve tekintélyüket a magyar földesuraknál, hatóságoknál, mint majd látni fogjuk, nemcsak saját egyházközösségük, hanem olykor még a református magyarok érdekében is, amennyiben ezt városuk közérdekei így kívánták meg. A féltucatnyi, vagy ennél is kevesebb kecskeméti szerzetest azonban annyira lekötötték ezek a sokrétű, idő- és munkaigényes feladatkörök, hogy szaki-