Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet

138 PALOCZI: A BALOTA PUSZTAI SIRLELET .. . mentén Novonyikolszkoje falunál előkerült XI. századi nomád temető 7. kurgánjának 13. sírjából.

163 A sírlelet bizonyára igen hiányosan került be a halasi régészeti gyűjteménybe, annyi mindenesetre megállapítható, hogy valószínűleg női sírról van szó. A lelet fegyvert nem tartalmazott, a mellékletek inkább viseleti tárgyak, feltételezhető, hogy torques is szerepelt a mellékletek között. A leírás szerint középtermetűnek becsült emberi csontváz a valóságban inkább kistermetű lehetett. A kiskunhalasi Thorma Jámos Múzeumban az inokai leletnek ma már semmi nyoma nincs, nyilván 1944-ben pusztult el az évszázadon keresztül gondosan összegyűjtött többi halasi régiséggel együtt. A lelőhely azonosítását Wicker Erikával 1986-ban a helyszínen kíséreltük meg. PESTY Frigyes Helynévtárában az alábbi leírást találjuk a Pincehegyről: „Pincze hegy — az inokai tó alsó részétől nyugotra fekvő homok domb; közelében több régiség találtatott."

164 A Pincehegy Kiskunhalasnak NAGY SZEDER István által készített külterületi térképén már Inokán kívül esik, Fehértó határrészbe, a Jánoshalmi út, a Kisszállási út és a Fehértói út által bezárt szögletben találjuk, a Jánoshalmi úttól és a vasúttól alig 4-500 m-re, ugyanakkor az Inokai-tó D-i végétől mintegy 2,5 km-re.

165 A helyszínen ezt az elnevezést már nem ismerik, és amint kérésünkre NAGY SZEDER István elmondta, térképének szerkesztésekor ő sem kapott már biztos útbaigazítást, egymásnak ellentmondó adatokat egyeztetve próbálta meg elhelyezni a térképen a Pincehegy feliratot. Figyelembe véve PESTY Frigyes leírását, inkább északabbra, az Inokai-tóhoz közelebb kell tehát keresnünk a Pincehegyet. A XIX. század közepén az „Inokai tó egy hosszú nádas zsombos bő forrású tó, 's vizenyős környéke, az egész határban csak ezen tó ki apadhatatlan" — írta PESTY Frigyes.

166 Ma vizet csak időszakosan tartalmazó, kb. 1800 m hosszú és 300 m széles, ÉNY—DK-i irányú mélyedés jelzi a tó helyét, az egykori vízpart vonala azonban ma is jól felismerhető. így tehát nem lehet kérdéses, hogy hol volt az Inokai-tó „alsó része", azaz D-i vége. Ettől Ny-ra, a Kisszállási út és a Fehértói út közötti sávban számos kisebb-nagyobb homokdombot lehet megkülönböztetni. A terület nagy részét ma nagyüzemi szőlőtábla foglalja el, és látható, hogy a felszínen gépi földmunkák is folytak. Ezért a terepbejárás során az a véleményünk alakult ki, hogy a sír lelőhelyét — hacsak újabb topográfiai adat nem kerül elő — ma már nem lehet pontosan behatárolni. A Pincehegy tehát az Inokai-tó D-i végétől Ny-ra lehetett, a Jánoshalmi úttól ÉNY-ra 2,5—3,0 km-re, 163. KOMANTSEVA, A. S. 1977. 320, ív. t. 1. 164. PESTY F.—BOGNÁR A. 1978. 41. 165. NAGY SZEDER István: Kiskunhalas külterületének térképe útmutatóval. II. kiad. Kiskunhalas 1940. 166. PESTY F.—BOGNÁR A. 1978. 41.