Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet

136 PALOCZI: A BALOTA PUSZTAI SIRLELET ... rok meggyilkolták, a fellépő pártharcokban az eddig az uralkodó támaszát jelentő kunok helyzete tarthatatlanná vált.

l5 5 Korábban is hangot adtunk azon véleményünknek, hogy a magyarországi kun leletanyagban, bár viszonylag kevés leletről van szó, mindazon kulturális hatások tükröződnek, amelyek a kelet-európai steppén érték a kunokat a tatárjárás előtt.

156 Ezen hatások közül, úgy tűnik, azok voltak a legjelentősebbek, amelyek a bizánci kultúrkör felől érték a kunokat, egyrészt még a steppén a Krím félsziget és az Al-Duna felől, másrészt pedig a Balkán- félszigeten a fent taglalt körülmények között. Az eddig ilyen szempontból elemzett néhány lelet ugyan műhelyekhez nehezen köthető, de annyi máris bizonyosnak látszik, hogy az 1240-es években Magyarországon egy idegen néppel, a kunokkal együtt jelenik meg — és a mai kutatók szerencséjére a pogány temetkezések során részben földbe is kerül — egy olyan leletanyag, amelyben a steppei lovasnomád kultúra kellékei, fegyverek, lószerszámok stb. mellett megtalálhatjuk egy „nemzetközi", kissé eklektikus színezetű kultúra hagyatékát, amelyet főként viseleti tartozékok, ékszerek, ötvöstárgyak képviselnek. Ezek jelentős részén mutatható ki a bizánci hatás,

157 de a legfrissebb nyugat-európai hatás is észlelhető.

158 Ezeket a kun leletanyagon jól kimutatható jelenségeket és azok tanulságait a vele egykorú többi magyarországi lelet elemzése és értékelése során is hasznos minél inkább figyelembe vennünk. A KISKUNHALAS—INOKAI LELET Révész György régészeti gyűjteményében volt egy középkori sírlelet, amelyet nagy valószínűséggel a kunok emlékanyagához számíthatunk. A lelet a múlt század közepe táján kerülhetett elő Kiskunhalas területén, Kistelek és Inoka határrészen, az ún. Pincehegynél. Mint fentebb említettük, Révész György eredeti feljegyzései elpusztultak a második világháború alatt, ugyanerre a sorsra jutott a gyűjtemény nagy része is. Nagy Czirok Lászlónak a Révész-féle gyűjtési naplóból 1939-ben készített kivonatolása maradt meg másolatban, a rajzokkal ellátott eredeti szintén elveszett. Magam Bóna Istvántól szereztem tudomást az inokai leletről, aki az 1950-es évek első felében a Nagy Czirok-féle kivonatolást még eredetiben tanulmá155. NIEDERHAUSER E. 1959. 60—61. 156. PÁLÓCZI—HORVÁTH A. 1969. 130, 14. ábra. Lásd továbbá 5. j. 157. PÁLÓCZI—HORVÁTH A. 1972. 189—197.; PÁLÓCZI HORVÁTH, A. 1980. 420-423.; PÁLÓCZI—HORVÁTH A. 1982. 95—97., 103. A kun és jász emlékanyag bizánci kapcsolatainak kutatásában új eredményeket hoztak HATHÁZI Gábor kutatásai, aki a bizánci hagyományokra visszavezethető nagyméretű, páros ruhakorongok hazai elterjesztését a kun és a jász beköltözéssel hozza kapcsolatba s.a. levő tanulmányában (XIV. századi ruhakorongpár Sorosdról és viselettörténeti kapcsolatai. Arch. Ért.). Köszönöm, hogy kéziratban levő munkájának eredményeivel megismerkedhettem. 158. PÁLÓCZI—HORVÁTH A. 1972. 198—201.; PÁLÓCZI—HORVÁTH, A. 1980 419-420.; PÁLÓCZI—HORVÁTH A. 1982. 95-101.