Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet

REGESZET 133 volt Balthaszállás névadója, hiszen az ő élete arra az időszakra esik, amikor a kun szállások megszilárdultak, az állandó falvak kialakultak. Sok falu neve ugyan csak jóval később bukkan fel az oklevelekben — a kun nemzetségek autonómiája miatt sokáig nem volt szükség a jogi ügyletek írásban rögzítésére —, ezen a vidéken, a kunok legnagyobb összefüggő településterületén mégis a XIII. század közepétől folyamatosan kell számolnunk kun lakossággal. Balotáról már a múlt század közepe táján kerültek be leletek a kiskunhalasi régészeti gyűjteménybe, azaz Révész György nevezetes gyűjteményébe, melyet a református egyház 1874-ben megvásárolt és egyesített a gimnázium régiségtárával. Révész György jegyzetei szerint „közép és nyugati részen több féle magyar pénzek is találtattak, jelesen: II. István, II. Géza, Kálmán, II. László, III. Béla, Imre és IV. Béla ezüst és rézpénzei, Róbert Károlyé, 1-ső Lajosé, leánya Máriáé, II. Mátyás ezüst dénárai."

141 A leírás két helyen is említ középkorinak tartható településmaradványokat: a Kőhalom körül és dél felé, az ún. Gyenizse-féle földön. Ott „nagy térségen lakóhely volt, . . . sok csont, cserép, kő találtatik . . .balta, vasbuzogány, gyöngyszemek, gombok, csat, vas és rézdarabok, sarkantyú, kő és vas golyó darabok, égett üszkök között csontok, összeolvadt réz, — egy halomból kard darab aranyozott metszéssel, több helyeken ember hullák, különösen egy nagy hullája között egy nagy fejes rézgyűrű, melybe metszve egy kard és kard és szászlóscsillag, éppen ott 2 drb. Il-ik Lajos pénze is, itt hihetően a török hamvazott."

142 Balotaszállás késő középkori falu helyét valószínűleg az utóbbi lelőhelyen sejthetjük, melyről Pesty Frigyes Helynévtárában olvashatjuk, hogy a Gyenise János birtokában levő Balotai Strázsa, illetve az adatgyűjtés idején „nagy hegy" néven ismert dombon „szántáskor ember hullát is találtak, 2dlk Lajos dináraival, mellette cserepek, kő tégla darabok, lakóhelyek nyomai látszanak".

143 Nem vitás, hogy itt templom és a körülötte lévő késő középkori temető maradványait vetette fel az eke. A helyi hagyomány a XIX. század közepén mégis a Kőhalomhoz kötötte a XIV. századi Balta kun kapitány szállását: „e' kőhalom jelöli hajdani lakását, 141. Révész György eredeti feljegyzései elpusztultak. „A kb. 50 000-re kiegészült gazdag gyűjtemény 1944/45-ben elpusztult az általa pontosan vezetett gyűjtési napló és más feljegyzéseivel együtt. Arczképe is odalett. Naplójából 1939-ben az alábbiakat jegyeztem ki... (A következő 17 oldalon leírtam és lerajzoltam az általa feljegyzett és lerajzolt fontosabb talált tárgyakat, mintha csak éreztem volna, hogy írását a háború fergetege el fogja pusztítani...)" — írta NAGY CZIROK László (Kiskunhalas, Thorma János Múzeum irattára 24/1951. sz.). Nagy Czirok László kivonatolásának másolatát a kiskunhalasi múzeum őrzi: Másolat Révész György kiskunhalasi lakos, birtokos, városi árvatutor, a halasi régiségek első gyűjtőjének kéziratos könyvei és jegyzeteiből, amelyek a lemásolás óta a háborús cselekmények következtében elkallódtak. (TJM adattára 11 562. sz.) Ebből idézzük a balotai középkori leletekre vonatkozó adatokat (4. old.). Ezúton is köszönöm Wicker Erika baráti segítségét, aki a kérdéses kéziratot, valamint a Révész Györgyre vonatkozó, általa összegyűjtött többi adatot és feljegyzést rendelkezésemre bocsátotta. Lásd még WICKER E. 1985. 142. Másolat Révész György . . .jegyzeteiből. NAGY CZIROK László kivonatolása. TJM Adattára 11 562. sz. 4. old. 143. PESTY F.—BOGNÁR A. 1978. 44—45.