Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Régészet - T. Dobosi Viola–Kőhegyi Mihály–Krolopp Endre–Vörös István–T. Bíró Katalin: Felsőpaleolit telep Madaras-Téglavetőben, ásatások 1966–1974
14 KROLOPP: A MADARASI LÖSZFELTÁRÁS .. . alkalmas anyag nyerése volt. Ezért abban az esetben, ha a kapott egyedszám 100 példány alatt maradt, az iszapolásra kerülő anyagmennyiséget kétszeresre növeltük. Ebben az esetben azonban a számításnál az összegyedszámot megfeleztük. Ilyen módon az egyes minták egyedszáma mindig azonos üledékmennyiségre vonatkozott és így közvetlenül is összehasonlítható volt egymással (1. ábra), ugyanakkor pedig az egyes fajok %-os dominanciaértékeit is ki lehetett számítani. A rétegsorból összesen 39 Mollusca-taxon került elő. Ez a szám akkor is tekintélyes, ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a szelvény alsó részéből néhány vízi faj jelenlétét is ki lehetett mutatni. A löszből és a felette levő homokos löszrétegből (0,0—10,5 m közt) előkerült csigafauna kizárólag szárazföldi fajokból áll. A Mollusca-fauna mennyiségi vizsgálata a minták iszapolási maradékaiból kiválogatott, összesen mintegy 30 ezer példányt kitevő malakológiai anyagon alapult. Az egyedeloszlás nem volt egyenletes: míg a szelvény alsó részében (aprószemű homok és fosszilis talaj) az egyedszám alacsony, a löszrétegben kiugró értékeket találunk. Szerencsés körülmény azonban, hogy a paleolit-lelőhely környezeti viszonyai szempontjából legfontosabb üledék, a löszréteg minden mintája mennyiségileg értékelhető malakológiai anyagot szolgáltatott (1. táblázat). A Mollusca-fauna vizsgálatából kapott eredmények ismertetése előtt szükségesnek látszik néhány általános alapelv és módszertani kérdés rögzítése. Mindenekelőtt azt a régóta ismert, és számtalan vizsgálattal megerősített tényt kell leszögeznünk, hogy a Mollusca-fauna jó környezetjelző. A vízi fauna értelemszerűen mindenekelőtt a víz fizikai és kémiai viszonyait, továbbá a vízi növényzet jellegét jelzi. A szárazföldi csigafaunából elsősorban a vegetációs- és talajviszonyokra, ezeken keresztül pedig a klimatikus faktorokra következtethetünk. Kétségtelen, hogy az így kapott adatok a közvetlen környezetre, a klíma esetében a mikroklímára vonatkoznak. Az is kétségtelen azonban, hogy a mikroklíma szorosan összefügg a makroklímával. A mikroklíma változásai ezért a makroklíma megváltozására utalnak. A szárazföldi csigafauna változásaiból így a vegetáció, illetve a mikroklíma változásaira, ezen keresztül a klímaváltozásokra következtethetünk. Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy klímaövezetünkben a Molluscafajok a telet kevés kivételtől eltekintve mélyen a talajba húzódva, vagy más búvóhelyen, inaktív állapotban töltik. Ezért számukra a tél zordabb, vagy enyhébb voltának — természetesen bizonyos határok között — nincs különösebb jelentősége. A Mollusca-fauna vizsgálatából levont klimatikus következtetések ezért a nyári félévre vonatkoznak, annak hidegebb vagy melegebb voltát, csapadékosabb vagy szárazabb jellegét mutatják. A környezeti tényezők, illetve azok változásainak rekonstruálása a különböző ökológiai igényű faunaelemek százalékos megoszlásának figyelembevételével történik. A legtöbb faj életmódját azonban csak hozzávetőlegesen ismerjük és megítélésük is igen szubjektív, szakemberenként eltérő. A fajok ökológiai csoportokba
