Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet

128 PALOCZI: A BALOTA PUSZTAI SIRLELET . . . A vaskés mint a mindennapi életben fontos egyszerű munkaeszköz a pogány temetők gyakori sírmelléklete, de a XI. században meginduló templom körüli temetőinkben ritkaság számba megy. A XIV. században a temetkezések mellékletekben gazdagabbá válnak, a kés is újra megjelenik a sírokban. A késő középkori alföldi temetőkben azt figyeltük meg, hogy a kések sírba tételének szokása a kun szállástemetőkben jóval gyakrabban fordul elő, mint a magyar lakosság temetőiben. Ennek magyarázata nyilván az, hogy a kunoknál még élő volt a pogány hiedelemvilág. Öttömös XIV. századi kun szállás temetőjében a 75 feltárt sír közül 9-ben volt vaskés (12%), míg Kaszaper XI—

XVI. századi temetőjének 424 sírja közül csak egyben (0,24%), Kiskunfélegyházán 167 sír közül 4-ben (2,4%).

116 SZABÓ Kálmán is több, XIV. századi sírban talált vaskést a Kecskemét környéki temetőkben, rendszerint a bal kéznél.

117 Ágasegyházán a Mária királynő (1382 —1386) pénzeivel keltezett XLIX. sírban (női sír) a bal kéznél 15 cm hosszú kés volt, egyszerű nyéltüskéjére fanyelet húztak rá.

118 Ez számít régiesebb típusnak, a XIV. századtól ugyanis Magyaroszagon is elterjedtek azok a típusok, amelyek lapos nyélnyúlványára szegecsekkel erősítették fel a fa-, csont- vagy fémborítást.

119 A Balota pusztai vaskés a korábbi típusokhoz sorolható, a penge megmaradt alsó része enyhén ívelt hátú formát sejtet, a penge hossza 10-12 cm lehetett. Az egykorú, XIII. századi sírleleteink között ilyen típusú vaskések kerültek elő a még pogány módra eltemetett kun előkelőréteg magányos sírjaiban, férfi- és női sírokban egyaránt (Szentkirály-Felsőszentkirály, Kunszentmárton-Jaksorérpart, Tiszaföldvár-Homok-Óvirághegy, Nagykamarás-Bánkút-Rózsamajor).

120 Ezek a korabeli nomád emlékanyag késeihez hasonlítanak, pengéjük viszonylag hosszú és erős.

121 A vaskést a készséggel együtt övre függesztve hordták, rendszerint baloldalt. Szintén az öv tartozékaihoz sorolható a lelet vaskarikája, amely valószínűleg függesztőszíjhoz tartozott, peckét elvesztett csatnak vagy szíjelosztó karikának határozhatjuk meg. A kicsiny, zárt bronzkarika ugyancsak függesztőkarikának tartható. A tű karikájához hasonló méretű és kivitelű. Az elmondottak alapján nem kétséges, hogy a Balota pusztai viselethez öv is tartozott, bár a leletben nincs nyoma övvereteknek, illetve bőrövre szerelhető csatnak vagy szíjvégnek. Valószínűnek tartjuk, hogy a szalagszerű, 1,2 cm széles textiltöredékek öv maradványainak határozhatók meg. Lehetséges, hogy a kerek 116. MÓRA F. 1906. 18—27.; MÓRA F. 1908. 361 371.; BÁLINT A. 1938. 139—183.; BÁLINT A. 1956. 55—84. 117. SZABÓK. 1938.49—50. 118. Uo. 42-43., 146. kép 119. Uo. 49—50, 113. 120. Uo. 75.; PÁLÓCZI HORVÁTH A. 1972. 184.; SELMECZI L. 1973. 107., 1—2. kép; BANNER J. 1931. XX. t. 5. 121. FEDOROV—DAVYDOV, G. A. 1966. 85., 12. kép 6.