Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet

REGESZET 111 két párhuzamos sorban, egymástól 0,9 cm-re húzódnak. Ide tartozik az 1., 4—7. és 9—14. sz. töredék. Bár a töredékek között vannak szalagszerűek is, valószínűleg nem szalagból származnak; szélességük is változó. 20. Bizánci aranypénz; MNM Éremtára ltsz. 1893/102 (eredetileg a régiségtan leltárkönyvben 1893. 54. 161. sz. alatt). (5.—6. kép.) Előlapján a császár és a császárné képmása kettős kereszttel, hátlapján a trónon ülő Krisztus. Körirata nincs vagy teljesen kopott, a hátlap ábrázolása is nehezen felismerhető. Átm. = 3,12x3,0 cm. Az érmet III. Ióannész Vatatzész nikaiai császár (1222—1254) hüperperoszának határozhatjuk meg. 18 A XIII. századi bizánci pénzverés ritka típusáról van szó, melyet a numizmatikai kutatás nemrég különített el. III. Ióannész Vatatzész császár nagy elődjének, II. Ióannész Komnénosz császárnak (1118 —1143) egyik verettípusát adta ki újra részben II. Ióannész emlékének tiszteletére, részben pedig saját tekintélyének növelésére.

19 HAMPEL József tehát a kor színvonalán álló, jó meghatározást adott, II. Ióannész Komnénosznak vagy Mamiéinak tulajdonította az arany érmet, mivel ehhez a verethez valóban II. Ióannész császár egyik pénze

20 szolgált mintaképül. III. Ióannész Vatatzész nikaiai császár pénze tehát minden kétséget kizárólag a XIII. századközepére keltezi a Balota pusztai leletet, vagyis egy egész évszázaddal későbbre, mint az eddig érvényben levő keltezés. Természetesen így az egész leletegyüttes más megvilágításba kerül. Számba véve a tárgyakat, 20 különböző sírmellékletről beszélhetünk. A leltározáskor külön számot kaptak nyilvánvalóan egy tárgyhoz tartozó töredékek is (például karperec, fülbevaló stb.), a lelet darabszámánál ezt figyelembe véve, ugyanakkor hozzászámítva a megtalált textilfoszlányokat, összesen 164 db tárgy maradt meg, illetve került múzeumba a lelettel. Ebből fémtárgy 150 db, a textilmaradványok pedig valószínűleg 2 különböző szövethez, ruházati darabhoz tartoztak. A bizonytalan rendeltetésű vastárgyaktól, a lelet egészéből kiemelkedő, egyedi ötvöstárgynak számító serleg (?) talptól, valamint a bizánci éremtől eltekintve a leletegyüttes viseleti tárgyakból: a ruházat tartozékaiból és ékszerekből áll. A lelet összetétele tehát női sírra utal. Az egyes mellékletek viseleti funkciójának meghatározására, művelődéstörténeti kapcsolataik felvázolására az alábbiakban térünk ki. A fej ékszerei közé sorolhatjuk a két fülbevalót. Az egy vagy három gömbbel díszített fülbevalók divatja először az avar korban terjedt el a Kárpát-medencében. A kutatás bizánci eredetű ékszertípusnak tartja.

21 Divatjuk a VIII. században lassanként megszűnt, majd a bizánci ötvösség hatására a IX—

X. században új 18. Passuth Ödön igen pontos rajza adott lehetőséget a tárgy azonosítására a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárában. A meghatározásban nyújtott segítségéért Bíróné Sey Katalinnak tartozom köszönettel. 19. BERTELÈ, T.—MORISSON, G. 1978. 22., V. t. 67. 20. Uo. V. t. 64. II. Ióannész Komnénosz hüperperosza. Konstantinápoly, 1. típus. 21. KISS G. 1983. 108.