Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Embertan - Henkey Gyula: Katymári és csávolyi bunyevácok antropológiai vizsgálata
EMBERTAN 529 Főbb morfológiai jellegek megoszlása és összehasonlítása. A katymáraik morfológiai jellegeinek megoszlását a 7., a csávolyiakét a 8., a két bunyevác népesség együttes megoszlását pedig a 9. táblázatban adom meg, mindhárom a 24—60 évesek adatait tartalmazza. A főbb morfológiai jellegek összehasonlításával a továbbiakban részletesen foglalkozom (az egyes népességek jellegeinek pontos megoszlása a 10. táblázatban látható). Járomcsont alakja A bunyevácoknál mindkét nemnél az előreálló járomcsont van többségben. Ez a forma a leggyakoribb a szakmári magyaroknál, legkevésbé gyakori pedig a szlovák férfiaknál és a sokác nőknél. E jelleg megoszlása tekintetében csak abban van eltérés a bunyevacok és a magyar átlag között, hogy a bunyevácoknál az előre keskenyedő forma gyakrabban, a lekerekített pedig ritkábban észlelhető. Homlokprofil A meredek homlok mind a bunyevácokra, mind a többi összehasonlított népességekre jellemző, a hátrahajló forma gyakorisága sokác férfiaknál eléggé jelentős, az előre domborodó forma aránya pedig sokác és szlovák nőknél nagyobb a többi népességekhez képest. Orrhát profilja E jelleg megoszlása tekintetében bunyevác férfiaknál konvex, egyenes, konkáv, bunyevác nőknél egyenes, konvex, konkáv az előfordulás sorrendje. Az összehasonlított népességekkel összevetve a bunyevacok mindkét nemnél a hercegszántói sokácok, valamint a fajszi és szakmári magyarok között állnak, a magyar átlaghoz képest a különbség már kissé nagyobb, a palócföldi szlovákoktól pedig e tekintetben igen jelentősen eltérnek. Orrhát kiemelkedése Bunyevác férfiaknál az erősen kiemelkedő, bunyevác nőknél a közepesen kiemelkedő orrhát van többségben, a legkisebb eltérés a hercegszántói sokácokkal mutatható ki, a szlovákokkal pedig e jelleg megoszlása tekintetében a legszélsőségesebben nagy az eltérés az összes összehasonlított jellegek közül. (Az orrhát kiemelkedését az 1959 és 1961 közötti hároméves időszakban végzett vizsgálataim során két községben nem vettem fel, így az összehasonlítás a magyar átlaggal nem lenne teljes értékű.)
