Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite

NÉPRAJZ 509 udvarban tüzet és ugrálták át. Olyan játékszerűen ment, ugrálták körösztül. (9) A tüzet a lányok ugrálták át. Nem vót olyan nagy tűz, hát csak tüzet raktak, aztán akkó ugráták át. Aki át tudta ugranyi, az férhőment. (3) 265. Mikó megszakad a búzának a szára, akkor kezd sárgulni a búza. De az még nem azt jelenti, hogy a búza meg van érve. A búza akkor még olyan tejes, rá két hétre, akkor már lehet aratni. (6) 266. Sarlós Boldogasszony napján szakad meg a búzának a tüve és akkó má érik éjje-nappa, aztán má gyün az aratás. (3) 267. Nem jó a görögdinnye, mert akkor már olyan esős az üdő, hogy vizes a dinnye. Azért szokták mondani, hogy „belepisált a Lőrinc". (6) Lőrinc után már nem jó a dinnye, mert belepisilt Lőrinc. (10) 268. Lőrinc napra már hűvösödik az idő, a kígyók elbújnak és aztán alszanak egész télen. (9) 269. Kisasszony napra megérik a dió, Kisasszony a dióverés napja. (9) 270. Kétasszony nap között a tojásokat elteszik, mert eláll, az olyan tartós, hogy télen, amikor nem tojnak a tyúkok, azt veszik elő. (2) A ketasszonynap közötti tojást elrakják télre, mert akkor már hűvösebb az idő, és nem ápul meg. (9) 271. A búzát Szent Mihály előtt vetették a fődbe, hogy legalább Szent Mihályig el legyen vetve. (9) 272. Simon-Judás. Búcsúra mindenkinek ki köllött meszelni, takarítani. Akkó sütöttek, meg, hogy új ruha, hogy legyen, mer akinek nem vót, azt megszóták. Búcsúkó mindég vártak vendégeket. (8) 273. Begyütt már a Simon Júdás, Jaj neked te pőre gatyás! — mer akkó gyün a hideg, azelőtt ugye gatyába jártak. (3) 274. Mindenszentek estéjin gyújtanak gyertyát. (3) A gyertyákat mindenki meggyújtja a hozzátartozói sírjánál, kinek több van, akkó több helyen gyújtogat. (3) 275. Mindenszentek este van a halottak ünnepe. Akkor mindenki, akinek csak halottja vót, kiment a hozzátartozói sírjához, ott imádkozott. A kápolnánál a kereszt előtt éjfélig imádkozott a nép. (2) Ott van egy köröszt a temető közepibe, ahhó a köröszthő szoktak mennyi, aztán ott imádkoznak. (3) 276. Azok szoktak otthon gyertyát gyújtani, akik nem tudnak kimenni a temetőbe. Vidéken van halottja és nem tud odamenni, akkó ő helyben éget gyertyát. De aki teheti, az kimegy és a síron gyújt gyertyát. (9) 277. Előbb e van már az készítve. Mindenki mén a maga sírját megkapányi, ahun kapányi kő, vagy letakarítanyi. (3) 278. Erzsébet napot szokták jelöni a káposzta betakarításáhó, sőt, vót az Erzsébeti vásár, azt úgy is nevezték, hogy Káposztás vásár, mert akkó tele vót minden káposztával, árúták a káposztát. (1) 279. Katalin napján szokták mondani, hogyha a ludat megtartja a jég, akkó gyönge tél lesz. Ha nem tartja meg, akkó hideg tél lesz. (9) Ha Katalinkor a libát megtartja a jég, akkor nem lesz nagy tél; hogyha Katalinkor már olyan jég van a csatornán. (7) 280. András, haza láss!, azt szokták mondani, mert akkor jön a rossz idő utána. (9) 281. András napkor már jön a hideg, addigra takarítsanak be mindent, akkó má lehet disznót vágni, akkó má nincsenek legyek. (9) 282. András büjtyin, az előtte való nap van, a lányok meg szokták büjtűlni. Akkor este, amikor lefekszik, akkor a feje alá tesz egy tükröt és egy fésűt és akkor megálmodja, hogy ki lesz a férje. (7) 283. András napján szoktak ólmot önteni, és akkor amilyen forma lett a vízbe az ólom, arrúl következtettek, hogy ki lesz a férje nekije. (9) 284. Mikó Luca napján, hogyha elősző férfi mén a házba, akkó bikabornyú lesz, ha pedig asszony mén, akkó üsző lesz. (3) 285. Lucakó nem szabad varrni, mert bevarrják a tyúkok seggét, hogy nem tudnak tojni. (4) 286. Luca napján nem adnak ki pénzt. (9) 287. Luca napján megfaragták a kapukat. Aztán megfüstölik a tehén tőgyit vele. Akkó onnad elviszi a tejnek a hasznát magáhó. A boszorkány mén, hogy ü faragja meg, nehogy valaki más. (3) 288. A Jóska bátyánkat ijesztették meg. Felőtöztek itt, a szomszédasszony Lucának. Lepedővel, fehérrel letakarta magát, hogy majd megijeszti, meg láncot hozott. Az meg beszaladt, apám bent vót az istállóban, a Jóska bátyám meg szalad be a lovak elejbe, le a jászolba. — Hát — azt mondja — mi a bajod te gyerek? — Jaj, a Luca, a Luca! — Hát nappal mesétek neki, hogy majd gyün estére a Luca. És hát annyira megijedt a gyerek, pedig különben nagyon eleven gyerek vót. (7)