Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite

NÉPRAJZ 499 tulajdonosa ennek ez a Vörös Márton vót. Az övé vót akkó az az egész hegy, az uradalomnak a feje vót. És jött Mátyás király, fő vót készülve szegény legénynek, ugye, és ott egy társával át akartak kelni a másik felire. Hát Bezdánon körösztül, az még valamikor az mind vizes rész vót, úgyhogy komp járt. A bezdáni határba van egy rész, úgy hívják ma is az a neve neki, hogy Vaskapu. Gátak nem vótak és mikó így megnyott a Duna, hogy ilyen ár vót, akkó odáig kiment az áradás. Aztán ott dógoztak, hogy majd megkeresik a két aranyat, ugye, mert ketten vótak, mint szegénylegények. Aztán ahogy kapátak, Mátyás király előre dobott a szomszédjának a sorába egy aranyat. Aztán mikó odaérnek, azt mondja: Nézd pajtás — azt mondja — én találtam egy aranyat — azt mondja —, ha még egyet találok — azt mondja —, azt neked adom. Hát kapálnak tovább, fogja Mátyás király, mikor nem veszi észre a társa, megint egyet előre dob. Mikor megtalálta azt is a szomszédja: No pajtás — azt mondja — gyere, nem kapálunk tovább. Meg vót a két arany. Atkeltek a vizén. Aztán mikor Mátyás király hazaért, akkó írt neki egy levelet, Vörös Mártonnak. Azt írta a levélben, hogy a saját husábú küldjön neki két kilót, amért ennyire kínozza a népet. És erre Vörös Márton annyira megijedt, hogy a kiskőszegi hegynek az ódalárul belehajtott a Dunába. De a kocsisa leugrott, úgyhogy csak ő ment bele, meg a lovak. És Vörösmartnál fogták ki a Dunábul, azért lett a községnek a neve Vörösmart. (9) 148. Valami királ vót-e, vagy herceg vót-e, akik gyüttek ide vadászatra, aztán csinyálták azt a ződ halmot. Ott ettek annak a halomnak a tetején. A királynak a kedvéért csinálták azt. (3) 149. Van a határban egy domb. A legenda úgy szólt, hogy ott egy török basa gyűjtötte össze a kincseit. A mai napig járnak oda a törökök, keresik a kincset. (5) 150. Valamikó úgy vót, hogy a törökök Ződhalomnál vótak, Bodrog váránál meg vótak a magyarok és ott vót egy nagy ütközet. Úgyhogy a föld még máma is, hogyha szántanak, tele van csontokkal, akkora harcok lehettek ott valamikor. És akkó az a török basa ott esett el. És annak a tiszteletire, a nép beszéde szerint minden katona egy csajka fődet vitt oda, abbú keletkezett az a nagy halom ottan, úgy nevezik: Ződhalom. És oda vót eltemetve pont a közepibe egy arany koporsóba. Dehát az arany koporsót már kutatták, de nem találták. De kardokat, meg pipát, meg ilyen dolgokat találtak. (9) Amikor a törökök itt jártak, oda lettek eltemetve. A sapkájukba hordták oda a katonák a fődet. (7) 151. A bezdányi határba vót egy vaskecske, úgyhogy az ott hevert a fődeken. Aki fogasolt, vagy boronált és le akarta terhelni, akkó az odament, fő tette a fogasra, akkó rányomatta és avval húzatta a fődet. Eccé jött Törökországbúi egy török és érdeklődött a vaskecske után. És mondták neki, hogy hol, merre találja meg, erre meg erre van. Hát e is ment, megtalálta, nála vót a kulcs, megcsavarta, egy kis ajtót kinyitott és tele vót arannyal. És kivette belüle, ement, evitte. Odáig nem tudta senki se. De azon a részen annyi vót az embercsont, ha szántottunk, mert a Kapitány András bácsinak arra vót a födje, hogy mikó szántott az eke, ott rengeteg vót az embercsont. Nagy csaták lehettek ott valamikó régen. (9) Hát vót egy kecske, kűbű vót. Piszkos vót, mindig kűnek mondták, hogy kű vót az. Aztán használták, azt úgy megyére tették, meg ha boronátak akkó rádobták arra a, tüskeboronák vótak azelőtt, nem vasbú vót, hogy lenyomja, hogy boronátak vele. Eccé úgy etalálák dobnyi, hogy etörött az a kecske, aztán tele vót pénzzel. De hogy ez a törökök idejibűl vót-e, vagy hunnan, csak ez má nem most vót. (3) 152. A betyárok mentek lovakat, marhákat lopni, elhajtották a teheneket, gulyákat. Akkor még nem úgy vót, mint most, hogy passzus köllött. Elvitték egyik vásárba, aztán eladták. A pénzt zsebre csapták, aztán mulattak. (9) 153. A nagytemplomot előbb építették, mint a nagy utca, ahogy keletkezett. Az utcát a másik felirűl tervezték, azért lett fordítva a templomnak a tornya. Az utca felirül van a bejárat, a másik felirül a torony. (9) 154. A húszas-huszonkettes években nagyon sokan elmentek Bezdánbú, sok család kivándorolt. Eladták a kis holmijukat, ami vót, kis ház, kis főd és annak az árábúl vándorútak ki. Mert akik így kivándorútak, saját pénzükön, azok mindjárt oda mentek dolgozni, ahová ők akartak. De akit úgy vittek ki, mert sok úgy is kiment, akinek nem vót semmije, akkó azoknak előlegeztek, de azoknak le vót kötve bizonyos időre, hogy nem vót szabad máshová dógozni menni, mint aki kivitte űket, míg azt az összeget le nem dógoztak. Nagyon sokan ementek akkó, nagyon sok család. Akkó Bezdán már Szerbiához tartozott, a szerb királysághoz. De akkó nagyon rósz élet vót, nagy szegénység vót ottan. (9)