Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite
496 BOSNYÁK S.: BEZDAN NÉPHITE . . . 114. Az első fogunk, mikó kihullott, azt mondták, hogy a kuckóba kő dobnyi. Aztán mondanyi, hogy : Egér, egér, adjál nekem vasfogat, én adok csontfogat. Hátrafelé dobtuk a kuckóba. (3) 115. Azt szokták mondani, ha kiesett a gyereknek a foga, hogy — kifingotta a bábaasszony a fogadat. (9) 116. Ha a füle cseng, akkor hírt hall. A jobb fül a jobb hírt, a bal a rosszabb hírt. (9) 117. Mindig hallottam az öregektű, hogy ha eszóródik a hajunk, akkó a madár is eviszi a hajat. (3) Nem vót szabad szétszórni a hajat. Mikor gyerekek vótunk, nekünk is mindig mondták, mert akkor elhullik a hajunk. (8) 118. A könyökit beüti valamibe, akkó vendég jön a házhoz. (9) 119. Borús, veszekedős hangulata vót, „bal lábbal keltél föl". (2) 120. Viszket az orrom, mérges leszek. (2) Ha az orra viszket, bosszúság éri. (9) 121. Ha a kisgyereknek megnyomják az orrát és olyan fehér pöttyök jönnek ki az orrán, akkor az azt jelenti, hogy hazudik. (9) 122. Viszket a talpam, táncúni fogok. (2) Ha viszket a talpa, táncra fog perdülni. (9) 123. Viszket a tenyerem, pénzt kapok. (2) Ha a bal tenyere viszket, akkor pénzt kap, ha a jobb tenyere, akkor meg kiad pénzt. (9) 124. Ha megszúrja a varró az ujját, akkó büszke lesz abba a ruhába, amit varr. (9) Népek 125. Cigánnyal találkozni — szerencsét szokott hozni. (9) 126. Mikó Jézust főfeszítették, akkó ott settenkedett a cigány a köröszt körül. Aztán akkó szegeitek, ő meg ellopott egy szeget onnan. Azé lett a Jézusnak a két lába egy szeggel odaszegezve a köröszthő, mert a cigány egy szeget ellopott. (3) Jézus Krisztust amikor fölfeszítették a keresztre, akkor a két lábát is kétfelé akarták feszíteni, mint a két kézit, de a cigány egy szeget ellopott és azé lett egy helyre fölszögezve a lába egybe. És akkor áldotta meg a cigányt, hogy ő munka nélkül is megéljen. (9) 127. A cigányok a fáraó ivadékai. (3) 128. Jézus, mikor a földön járt, ement a pékhöz, vitt egy kicsike kis kenyértésztát, hogy a pék azt süsse meg nekije. Hát ez a pék, ez zsidó vót ugye. Betette a pék a kemencébe azt a kis tésztát és annyira nyőtt az a tészta, és abbú lett a legeslegnagyobb kenyér. Hát most a pékasszony azt mondta a szolgának: ha ez az illető jön érte, mondja nekije, hogy nincsen itthun. Nem akarta odaadni neki azt a nagy kenyeret, ami lett abbú a kis tésztábú. No és akkó, mikó jött a Jézus, aztán kérte a kenyeret, mondta a szolga, hogy: Nincs itthun a gazdasszony, nem tudja odaadni a kenyeret. Jézus meg tudta, hogy a teknőbe bújt el, azt mondta: hogy : Váljon akkó disznóvá! És ahogyan a teknőbe vót és ahogyan a karja ki vót, ahogyan ült, ott megmerevedett és minden disznóba bent van ez a jel, ez a forma, méghozzá a disznónak a nyakába. (9) Foglalkozások 129. Ha kéményseprővel találkozik valaki, azt szokták mondani, hogy szerencsét hoz. (9) Közhiedelem vót, hogy : Jaj, kéménysöprővel találkoztam, szerencsés leszek. Ha pappal, akkor meg szerencsétlen. (8) Ételek 130. A kenyérre nem szabad rátaposni, mert az az Isten teste. (8) A kényért meg kő becsülni, mert az a Jézuskának a teste. (9) 131. A kenyeret nem szabad úgy letenni az asztalra, hogy fenékkel legyen főfelé, csak mindig fenékkel lefelé. (9) A kenyeret csak lapjára szabad tenni, mert az istenáldás. Akkor az Úrjézus haragszik, ha föl van fordítva a kenyér. (10) 132. A kenyeret mindig szépen vágni szoktuk, nem szúrtuk a kést bele. (9) 133. Amikor megszegtük a kenyeret, keresztet húztunk rá, háromszor is. (2) 134. Nem szabad késsel aprítani a tejbe a kenyeret, mert véres lesz a tehénnek a teje. Nem szabad vágni, hanem úgy kell bele tördelni. (9) 135. Hát akkó vándorútak tovább és kalbász is vót a tarisznyába. Péter mindig emaradt hátra, éhes vót, mindig harapott egy darabot a kalbászbú. Jézus szólt hozzá, eldobta. Mikó odaértek a faluhó, ugye, megreggeliznek, hát Jézus látta, hogy a kevesebb a kalbász. Hát mikó jönnek visszafelé, mondja Jézusnak a Péter, azt mondja: — Uram — azt mondja —, mikó jöttünk erre, nem vótak ezek a fák.
