Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite

490 BOSNYÁK S.: BEZDAN NÉPHITE . . . 4. BOSNYÁK SÁNDOR 8. A sors könyvét úgy kell elképzelni, hogy előre megvan, hogy ez így fog lenni, ami űvele rendeltetett, azt végig köll neki járni az életiben. Ez a sors könyve. (9) A sorsát senki sem kerülheti el. (7) 9. Az ember és a felesége aludtak éjjel az ágyban. Az ember azt álmodta, hogy a mennyországban van és azt látja, hogy az ő mécsesiben már nagyon kevés az olaj. S akkor úgy nyút bele. A feleségéé meg ott vót tele, az még tele vót. És akkor az ujjával rakta át az üvébe, hogy ne aludjon ki olyan hamar. Aztán erre az asszony egy nagy pofont adott az embernek. Az ember akkor fölébredt, hogy: — Mi van? — Hát — azt mondja — azt még csak eltűrtem, hogy a pinámba nyúkálj, de hogy a számba rakd a kezedet, ezt már nem tűröm el. (9) 10. Ha valaki meghal, akkó annak elégett a gyertyája. (3) 11. A pokolban mindig tűz van. Akik rossz életűek vótak, vagy gonoszok, azok oda kerülnek a pokolba. (3) 12. Az ördögök olyan háromágú villával forgatják űket. (9) 13. Mikor a csillag esett le, hallottam már, hogy mondták: Isten szabadítsd meg a rabot. Hogy a tisztítótűzből megszabadult egy lélek. (7) Világ közepe 14. A világ közepe mindig ott van, ahun az ember van. Ahun az ember áll, ott a világ közepe. (9) Mindenkinek ott van a világ közepe, ahun van. (3) Akinek nagyon jó sora vót, az úgy képzelte, hogy ű van a világ közepin. (7) Ha már nagyon jól érezte magát, má több a kettő a hatnál, akkó hát: Bezdán a világ közepe. (50)