Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

NÉPRAJZ 471 27/A. AZ 1857-ES MÁNGORLÓ RÉSZLETE A JELLEGZETES ÉVSZÁMMAL. ösztönző példát pedig Király Zsiga kisfaludi vagy a környéken látott munkái jelenthették számára. Az 1860-as évektől ismét egy konkrét helyhez, pontosabban ezúttal már két helyszínhez is kötődő faragóiskola kialakulásának lehetünk tanúi. A feliratos, sokszor a datálás mellett a faragás helyét és a készítő nevét is jelző tárgyak alapján közel két évtizedig követhetjük nyomon a Sopronba, majd innen gyakran Kismartonba, a mai Eisenstadt-ba szállított rabok munkálkodását. A foglyokra vonatkozóan ebből az időszakból egyetlen perirat sem maradt meg, a meglevő, de sajnos eléggé hiányos fenyítőperi mutatókban azonban szinte valamennyi, a tárgyakon olvasható név megtalálható. Ily módon itt egyértelműen kimutatható, hogy az ügyes kezű pásztoremberek a rabtársaiknak, illetve azok feleségeinek, kedveseinek készítették szebbnél szebb darabjaikat, állótükröket, borotvatokokat, tükrösöket, fűszertartókat stb.