Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

NÉPRAJZ 461 18/A. AZ 1840-ES TÜKRÖS MÁSIK OLDALA. nyekkel" (fegyverekkel) is, a készítő egyben valami magasabb szférába is kívánta helyezni hőseit. Az értelmezés ebben a közegben, éppen azért, mert az érzékletesen megjelenő figurák önmagukban, egészükben és részleteikben is, jelentést hordozó elemekből strukturálódtak, természetszerűleg tágítható, illetve szűkíthető. S nyilvánvaló, a faragó eredendő „képi programjának" megfelelően itt a személyhez szóló üzenet is ugyanolyan fontos volt, mint a tágabb közösségnek „kódolt", pontosabban, annak is címzett mondandó. E rövidebbre zárt „jeladás" fontosságát azért is hangsúlyoznánk, mert éppen ennek megszakadásával váltak idővel a személyre szabott üzenetek — a gazdag variációs lehetőség ellenére — sematikussá, kiüresedetté, merevedtek a beszédes jelek gépiesen ismételt, sablonos formákká. Ennek a szériamunkákat eredményező alkotói gyakorlatnak az első nyomaival már a múlt