Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

NÉPRAJZ 457 Ha feltételezésünk igaz, Király Zsiga a betyárvezér emlékének adózva, mintegy post mortem ajándékként küldi a barát nevében az általa készített első (elsők közül való?) mángorlóját. S akivel ezt Tóth Teréziának eljuttattja, talán éppen az a Szűts János, aki később nőül veszi a „pártában maradt" leányt. Szűts János ugyanis éppen ekkor, pontosan 1838. november 26-án áll a bíróság előtt Sopronban, „ ... mint Tolvaj, szánt-szándékos rosszlelkű károsított, feslett életű és Alperes."

43 Többek közt egy zsebóra eltulajdonításával, valamint egy csikó agyonszúrásával és egy másik csikó jobb fülének levágásával vádolják. Végül azonban, „a próbák hijjányában" felmentik. Talán éppen emiatt a börtönlajstromokban nem találkozhatunk a nevével. Ha rövid időre volt is a börtönben, a „listára" nem került. Egy másik, ugyancsak csepregi Szűts János viszont — négy évi fogság után — szintén 1838-ban, július 24-én szabadult Sopronból.

44 A Király Zsiga által faragott mángorlót tehát akár ő is elvihette Tóth Teréziának. Valamiféle, a rábaközi pásztorok és a börtönviselt csepregiek közti kapcsolattartásra enged következtetni az is, hogy a kiszabadulást követően Dallos Vendel éppen Csepregen húzza meg magát egy ideig. Kétségtelen, első olvasásra talán merésznek tűnhet egy in situ előkerült mángorló néhány momentumából egy másfél évszázaddal ezelőtti, a hajdani betyárvezér és a csepregi Tóth Terézia románcára következtetni. (Itt szeretnénk hangsúlyozni, a leírtak ma még inkább csak hipotézis jellegűek. Tisztázásukat — megerősítésüket, netán elvetésüket — a további, minden fellelhető dokumentumra kiterjedő kutatómunkától reméljük!) Ám ki gondolt eddig — míg a tényeket nem ismertük — arra, hogy a dunántúli pásztorművészet tán éppen legjelesebb képviselője kapcsolatban állt a betyárokkal, sőt Milfajtnak, de talán még Sobrinak is egyik leghűbb, legmegbízhatóbb embere volt? S miért ne lehetett volna Csepregen is (ahol „a földesurak 6000 nemes birkát tartanak")

45 afféle „dombérozás", miként volt Szilsárkányban, ahová táncolni, mulatni ugyanúgy az atyjuk által nevelt lányokat hívták meg — elsősorban — a pásztorok, betyárok, mint ott Kóbor Évát, Ötvös Annát? S mivel itt ezúttal nem volt vagy nem sikerült (?) a rablás, nem volt bűntény, perirat sem készülhetett, amiből most rekonstruálni lehetne a történteket. Az említett verzió mindenesetre közelebb vinne a tárgy körüli rejtélyek megfejtéséhez. Magyarázná annak féltett, őrzött ereklye voltát, valószínűsítené, miért utólag, másodlagosan kerülhettek a kérdéses motívumok a mángorlóra (időközben a betyárok sorra a túlvilágra költöztek?), de a szokatlan, itt azonban nagyon is helyénvaló harangvirágok megjelenését s a név helyett a monogram, pontosabban a ligatúra-megoldás választását is. 43 Gy-SmL2. Svti. Fenyítőperek 156/1838. 44 Gy-SmL2. Raboskodók kimutatásai 1810—1848. 45 Fényes E. 1851. 212.