Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

NÉPRAJZ 455 Ő lett volna a „megrendelő"? S a mángorló, már említett, valamiféle balsejtelmű, kivétel nélkül lefelé hajló sötét tónusú formációi netán az ítélethozatalt követő, Major Ferencre és több társára is a halál árnyékát vető állapotra utalnának? Igen ám, csakhogy — s ezt már hangsúlyoztuk — ezek a motívumok eredetileg zöld színűek voltak. A zöld viszont a remény színe. (Vagy talán éppen ezt „kifejezendő" választotta volna a faragó?) S ha a két különböző alakzat, a szív és a kör két eltérő minőség, talán éppen a férfi és női mivolt jelzője, miért éppen hét, hat azonos és egy más, eltérő állapotot jelölő motívum szerepel a mángorlón, mikor Major Ferenc és bűntársai hatan voltak, egy nő és öt férfi? (Mint látható, az adott felület, a „virágbokor" tagoltsága több ilyen, egy tőből eredő motívum elhelyezését is lehetővé tenné, s ugyanígy ezek száma kevesebb is lehetne. Miként bizonyára nem véletlen az aszimmetrikus (3:4) osztás és az egyetlen körformációnak a jobb felső szívhez való szorosabb kötődése sem.) Különben is, miért csak a monogramját merte vállalni a hajdan élt jobbágylegény? Egy ilyen, akkortájt sem mindennapi jegyajándékra (?) bizonyára büszkén vésette volna a teljes nevét. Egyáltalán ismerhette-e, lehetett-e olyan kapcsolatban a készítővel, hogy őt ilyen „feladattal" megbízhatta vona? S végül, de nem utolsósorban, a korabeli periratokból rabiátus, durva emberként megismert Szűts János, Tóth Terézia férje hagyta volna-e őrizni egykori és nagyon is közeli riválisának fába vésetett „üzenetét", beszédes „souvenir"-jét? Sorolhatnánk még kételyeinket, ehelyett azonban próbáljunk inkább egy másik megközelítésből kiindulni. Szűkítsük a kört, s nézzük meg, ki készíthette ezt a tárgyat Király Zsiga közvetlen környezetéből, társai, barátai köréből? Tovább menve, ki lehetett az, aki Csepregen is szolgált, netán ott alkalmasint megfordult? Itt már szinte önként kínálkozik a felelet. Csakis a betyárok valamelyike. Közülük is ki más, mint a bizalmas, jó barát, Műfajt Ferkó! S amikor most, írás közben, diafelvételen ismét előttem a mángorló adott — kinagyított — részlete, a monogram „M" betűje, ligatúraként mintha az I és L betűket is rejtené. Erre enged következtetni az is, hogy a T-kel ellentétben itt nem tükörszimmetrikusan jelenik meg a betűkép. A jobb oldali betűszár nemcsak sokkal vastagabb, hanem a bal oldalival összevetve, a kialakítása is egészen más, az L betűnek megfelelően csak az egyik felén kapott „talpat"; Műfajt Ferkó egyedül, de akár társaival együtt is járhatott Csepregen. Netán több alkalommal is. Igaz, ezt a vallomása nem hitelesíti, de nem is cáfolja. A település, a korabeli mezőváros nevét ugyan egyszer sem említi, de az elhallgatás lehet szándékos is. (Szilsárkányról, s a betyárokat befogadó más, környékbeli falvakról sem ejt szót a kihallgatás alkalmával.) Az előzőekben már hangsúlyoztuk, Műfajt senkit nem árult el. Bár vétkeit nagyrészt megvallotta, a bűntársakra, az őt és társait segítő személyekre vonatkozóan semmit nem tudhattak meg tőle kihallgatói.