Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

NÉPRAJZ 449 Király Zsiga alakos jelenetének(einek) hatását tükröző „esendő" emberpárját nézzük... Visszatérve ezzel újra a dénesfai születésű pásztor munkáihoz, az egyetlen figurális próbálkozásával csak itt, ezen az 1839-es datálású mángorlóján találkozhatunk. Tétova, bizonytalan tartású, esetleges formáltságú „emberkék" szorultak a nyomasztóan ható, de kétségtelenül biztosabb, gyakorlottabb módon kivésett ornamentális és növényi motívumok közé. Magát az egész tárgyat szemlélve is, észrevehető mennyivel megkomponálatlanabb a felület, kiérleletlenebbek az arányok, a részek és egészek viszonya, Király Zsiga megoldásaihoz képest. A leginkább szemet szúró azonban a figurák kialakításában való járatlanság. Érthető, hogy ezt követően — s az önként kínálkozó összevetésnek tudhatóan is — miért nem próbálkozott az emberi alakok megjelenítésével és inkább maradt az irigyelt faragó társ keze által formált délceg betyárok, büszke juhászok szemlélőjének. Török Jánosnak a következő évből egy borotvatokját (14—14/a) valamint azt a fűszertartóját (15.) ismerjük, aminek felirata révén („TÖRÖK JÁNOS TSINATO RABSAGABO 1840") már a készítő kiléte, a két alkotó munkáinak hasonlósága, nem egyszer részletekbe menő azonossága is tisztázódhatott. Török Jánostól jelenleg hat faragást ismerünk. Három borotvatokot, két fűszertartót és egy mángorlót. Kivétel nélkül datált darabok s egy korszak „termékei". A soproni fogság idején készültek. A két egymás mellett dolgozó faragó munkásságának összevetése önként adódik, és csak ily módon különíthető el a két életmű is. Török János, minden kezdeményezőkészsége, invenciózussága ellenére sem a nagyok közül való. Társához, de más kiváló képességű pásztorfaragókhoz viszonyítva is, sokkal ügyetlenebb kezű. Érettebb munkáinak kompozíciói is bizonytalanabbak, kevésbé feszesek, motívumai sem olyan tömöttek, térkitöltőek, mint Király Zsiga faragásain. Vésetei „vonalvezetésének" lendülete sokszor elakad, megtorpan. Eltérőek a két faragó számjegyei és más-más a spanyolozásmódjuk is. Míg Király Zsiga mindig, már a legkorábbi mángorlóján is többféle viaszt használ a vésetek kitöltésénél, ő csak két színnel, a pirossal és a feketével él. Török János a kisfaludi juhásznál másfél évvel korábban, 1841. február 1-én szabadult. így érthető, miért nem ismerünk ebből az évből munkáját. Igaz, későbbről sem. Úgy tűnik, ő is csak a börtönévek alatt gyakorolta a faragást. Király Zsigának mindeddig hét alkotását sikerült fellelni, öt mángorlójáról és két tükröséről tudunk. (Az utóbbiak egyike sajnos, töredékesen maradt ránk, hiányzik az egyik fedele.) Az első darabja 1838-ban, az utolsó 1842-ben készült (16 —22. kép). Az 1837-es évből nem ismerünk munkáját. Nyilvánvaló azonban, hogy az elmúlt másfél évszázad viharait követően az életműnek csak töredékét vehetjük H