Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor
402 К. CSILLERY К.: A HARTAI BUTOR .. . Az előadottak alapján ennek a bútorformának az átörökített volta igen valószínűnek látszik ugyan, ám magától értetődően, önmagában a korai hartai székeknek az ismerete teljességgel elégtelen ahhoz, hogy az ezeket magába foglaló XVIII. századi lakásberendezésről is fogalmat tudjunk alkotni. Segítséget ehhez sajnos attól a ténytől sem várhatunk, hogy a hartaiak körében fennmaradt az emléke annak, miszerint az egykori ősöknél még a mennyezetes ágy volt a szokásos. 58 Tudjuk ugyanis, hogy a hartaiak himlpet-nGk mondták az itállókban összeütött emeletes ágyat is, 59 a szobában pedig a deszkákra feltornyozott ágynemű alján kialakított búvóágyat. 60 Mindez önként kínálja azt a gondolatot, hogy esetleg a megtelepedés sanyarú évszázadának ekként emlegetett berendezési tárgya sem volt más, mint valamiféle egyszerű, lepelmennyezettel és függönyökkel körülvett alkotmány, nem pedig «oszlopos, fafedeles, parádés bútor. 61 Ez magyarázhatná a menynyezetes ágyak teljes hiányát a kutatások során feltárt hartai bútoranyagban. 62 Az első időszak hartai lakásberendezéséről csupán annyi tekinthető biztosnak, hogy ekkoriban az itteni bútor még mind keményfából készült. Ezt a véleményt nem annyira az imént tárgyalt szívmintás székek faanyagának az ismerete sugallja, hiszen áttört széktámlák kifaragásához a keményfa az alkalmasabb — sőt a későbbiekben a tehetősebb hartai családoknál oly kedveltté vált áttört kiképzésű, „lófejes" ágyfőkhöz szintén erre volt szükség —, hanem sokkal inkább az asztalok. Ezek ugyanis Hartán következetesen keményfából készültek, faberakással a lapjukon, 63 bármennyire elhatalmasodott is egyébként a festett fenyőfa bútor. Még a XIX. század végén is csak a szegények tértek át kényszerűen a hartaias virágmintákkal megszépített, festett fenyőfa asztalokra. 64 Az, hogy egykor Hartán a keményfa bútor lehetett az általános, különösen természetesnek tűnik, tudva, hogy a község lakossága olyan német vidékekről verődött össze, ahol a teljes bútorzat keményfából való volt — a minket érdeklő korban még rendszeresen festetlenül, faragott ornamentikával 65 —, mely tényre már FÉL Edit rámutatott. Egyben arra is utalt, hogy a bútorok festéssel való dekorálását és vele a színes, virágozó díszítőstílust viszont — mely a köpcsényi múzeumnak átadott enteriőrt is jellemzi — a hartaiaknak már Magyarországon kellett átvenniük, tekintettel, hogy a Hartán előállított festett bútoroknak a mintái 58 Lásd: 52. jegyzet. 59 FÉL E. 1935. 16. 60 FÉL Editnek a gyermekágyas asszony ilyen ágyáról a hartai monografikus gyűjtés során készített felvételét közli: BOROSS M. 1982/b. 44. kép. 61 így véli: BOROSS M. 1982/b. 92. 62 Vö.: 52. jegyzet. 63 FÉL Edit 1935. 14.; K. CSILLÉRY K. 1970. 108. 1., 13. kép; BOROSS M. 1982/b. XIII XIV. és 41—43. kép. 64 BOROSS M. 1982/b. 85., 89. 65 SPAMER, A. 1939. 52—53.; DENEKE, B. 1969. 165—167.
