Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik
NÉPRAJZ 363 senkinek ezen Czéhbélieken kívül az nékik ki adott Vizeken Halászni semmiképpen megnem engedtetik, és ha valaki azon tapasztalta tik, az ollyatén a Czéh Mester által Földes Uraságnak adandó jelentésére érdeme szerént móddal büntettessék, vagy a Mezző Városbulis kiparancsoltassék." Új még ail. pont, bár más kézműves céheknél ez értelemszerű változtatással megtalálható: „Törtenetbül ha valamely számosabb Halász Munka elöl adná magát, az ollyan Munkát nem maga egy Mester Ember mind válallya fel más Mesterek Kárával, hanem a Czéh a többi Mesterek közöttis kellete szerént azt el ossza, hogy kinek haszna légyen belőle, annak mind azonáltal aki ollyas Munkát Készéttet szabad akarattyán fog állani annak el készéttésére magának Mestert választani". A szövegből nyilvánvaló, hogy eredetileg más mesterségre alkották, és csak annyit változtattak rajta, hogy az elejére beszúrták a „halász" jelzőt. A bajai halászcéh anyagában találtunk egy rejtélyes privilégium másolatot. Mária Terézia adta ki 1777-ben. A latin nyelvű bevezetőből csak azt tudjuk meg, hogy a halászok kapták. A záradékban azonban ez áll: . . .„ugyanazon nevű vármegyébe bekebelezett s fentmondott BÁSKA városba lakó — Halászok" 41 . Ilyen nevű helység azonban nincs, ha csak nem „Bácskára" gondolnak, ha ezt a területet abban az időben egyáltalán nevezték így. Kétségtelen azonban, hogy a bajai halászok a magukénak vallották — bár céhük csak 1811-ben jött létre, s 1815-ben kapták meg szabadalomlevelüket —, mert egy vitás ügyben hivatkoznak Mária Teréziától kapott szabadalmukra. A cikkelyek már ismertek az előzőekből, ami új, az a 8. pont. „Mint ahogy minden külső kereskedő és iparos a nyilvános vásárokon kivétel nélkül megjelenhet, árúját és kézimunkáját kiteheti eladásra, ellenben az országos vásárokon kívül minden idegen mesternek és úgynevezett kontárnak vagy annak aki a céhbe nincsen bekebelezve, megtiltatik azon alkutárgyakat és kézimunkákat melyeket ezen céh mesterei készíttettek, eladásra vinni, vagy ezekkel kereskedni, rajtakapás esetén a céhmester kötelessége a földesuraságnak jelenteni, mégis előjoga legyen a nemesembernek, ha szükséges, a háza előtt bántatlanul, szabadon dolgozni." Nyilvánvaló, hogy ez a passzus is más iparra vonatkozik, de ismét visszatér a nemesi előjog biztosítása. Ali. cikkely azonos a keszthelyiekével. A 18. sz.-ból már csak a tolnaiak szabadalmát ismerjük. Tolna ugyancsak német telepes mezőváros volt, a halászok 1781-ben kaptak szabadalmat. 42 A szöveg megegyezik a korábbiakkal, azzal a különbséggel, hogy a 8. pont a dévényiekével azonos, és tulajdonképpen csak ebben fordul elő a „halászcéh" (Fisser Zunft) megjelölés. 1805-ben a korábbi céhleveleket bevonták és újakat adtak ki. Ezek azonban már egységes szöveggel — esetenként nyomtatva — jelentek meg. 41 Bajai Türr István Múzeum Tört. Dok. 71. 1.2. TIM 619—78. 42 ELTE Könyvtár Kézirattár. TIM 541—76. Sólymos E. 1979.
