Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik

340 SÓLYMOS E.: MAGYARORSZÁGI HALASZCEHEK ... századokkal korábban még inkább érvényesülhetett. Különböző korú összeírásokban is hol az iparosoknál tüntetik fel, hol meg sem említik őket, noha tudjuk, hogy nagyobb számban voltak. Nehéz lenne megmondani, hogy mikor alakult meg az első halászcéh, hisz a hatóságok mindig ügyeltek a városok hallal való ellátására, s különböző szinten hoztak határozatokat a halászok működésére. A céhprivilégiumok legtöbbször már korábbi kiváltságokra hivatkoznak. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a halászok társulásának (ez nem a munkaszervezetre vonatkozik, mert az magától adódott) kiváltó oka a városi halkereskedelem volt, s első nyomaival Budán találkozunk. A királyi székhely már a 14. sz-ban szépen gyarapodott, szaporodtak a kézművesek, köztük sok a nyugatról érkezett, akik a céhek ismeretét is hozzák magukkal. Itt letelepedve különböző szabadalmakat biztosítottak maguknak. így történhetett, hogy már Nagy Lajos szabadságot adott a budai Húsmívesek Céhének, hogy mindennemű nagy és kis halakat vásárolhatnak, a budai piacokon és egyéb helyeken árusíthatják.

4 Ennek következménye, hogy 1405. máj. 8-án Zsigmond a budai Duna-parton fekvő Halászok Faluja lakóinak megengedi, hogy nagyobb fajta és középfajta halakon kívül — amilyeneket a húsvágó mesterek is kimérhetnek — apró halakat is adhassanak el kosárszámra, ettől viszont a többi mestert, a mészárosokat, szűcsöket és szabókat eltiltja.

5 Ebből a pár korai adatból azt látjuk, hogy ebben az időben a legkülönbözőbb mesterségekhez tartozók árusíthattak — joggal vagy jog nélkül — halat, s ez nyilván sértette a halászok érdekeit. Buda piacain az alábbiak adhattak el halat: mészárosok, királyi Halászvár jobbágyok, Halászmesterek Céhe, Halárusok Céhe és a Heringesek Céhe. Ez utóbbiak a sózott, füstölt és szárított halat, a halárusok a tavi pontyot, rákot és csíkot árusíthatták.

6 1424-ben a budai várbíró próbál igazságot tenni a különböző halárusítási jogok között: halászok, halárusok és húsmívesek — mind budai polgárok — közt, akik Lajos királytól egy, Zsigmondtól két levelet mutattak fel. Ezek alapján a húsmíveseknek és halárusoknak joguk van nagy halat vásárolni és vágótőkén kimérni. Sózott vagy élőhalat, amit kereskedők vagy halászok hoztak a piacra, csak akkor vehetik meg, ha azok három nap alatt nem tudták eladni. (Ez a szabály, mint látni fogjuk, még századokig él a céheken belül.) A királyi halászok vágott halat és apróbbat kosárszám árusíthatnak, de csak ha maguk fogták, vásárolniuk tilos. A városból sem szabad kivinni a halat. 1474-ben Mátyás király megerősítette Zsigmond szabadságos levelét. 1509-ben Buda városa tesz igazságot a mészáros céh és a halárusok céhe közt a bárkák elhelyezése ügyében. Ezt megerősítette 1514-ben II. Ulászló is. Még az 1696-os 4 BEVILAQUA-BORSODY B. 1931. 25. 5 BEVILAQUA-BORSODY B. 1931. 6 BEVILAQUA-BORSODY B. 1931.