Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Juhász Antal: Felső-Pusztaszer benépesedése

NÉPRAJZ 307 szántóföld 4897 kat. hold 1182 négyszögöl kert 2 kat. hold 442 négyszögöl rét 606 kat. hold 16 négyszögöl szőlő 94 kat. hold 828 négyszögöl legelő 1066 kat. hold 546 négyszögöl erdő 66 kat. hold 852 négyszögöl nádas 6 kat. hold 1383 négyszögöl földadó alá nem eső 843 kat. hold 641 négyszögöl Összesen 7583 kat. hold 1092 négyszögöl szegediek itt több jószágot tartottak, mint régi tanyáikon. A szőlővel beültetett terület viszont 3—6 évvel a homoki szőlőföldek parcellázása után is kevés (94 hold) és 1935-ben is mindössze 136 hold volt,

34 ami — ha a statisztika fedi a valóságot — arra vall, hogy a felső-pusztaszeriek fontosabbnak tartották a jószágtartást a szőlőművelésnél. Többen foglalkoztak viszont dohánytermesztéssel, s a nagygazdák erre kertészeket alkalmaztak. A dohány termesztése a szomszédos mindszentalgyői uradalomban és a Károlyi uradalomhoz tartozó Csanyon a 18. század közepétől kertésztelepeken virágzott, majd átkerült a tanyás gazdálkodásba is. A puszta népessége közigazgatási szempontból 1883-tól 1934-ig Kistelekhez tartozott. (10. ábra) Az újszülötteket az 1850—60-as években Kistelekre vitték megkereszteltetni, a visszaemlékezők szerint viszont a 20. század elején az egyházi szolgáltatásokat a csanyteleki róm. kath. plébánia látta el. Csanytelekre, kivált télen a vízjárta földúton nagyon nehéz volt bekocsizni, ezért 1929 táján az árpádhalmi iskolához összehívták a módosabb gazdákat, akik úgy szavaztak, hogy inkább a kisteleki plébániához tartozzanak, úgy is Kistelekre járnak ügyes-bajos dolgaikat intézni, piacozni. Kistelek monográfusa az 1920-as években így jellemezte Felső—Pusztaszert: „Igazi puszta. Napi járóföldre emberlakta falvaktól, vasúttól, templomtól, műveltségtől. Ez a magára utaltság meglátszik lakosságán is, magába zárkózott, pusztaimádó magyar, ki féltékenyen őrzi anyavárosának, Kecskemétnek sajátosságait."

35 A jellemzés romantikus szemlélettel íródott, de megállapításai — legalább is a kecskeméti származású törzslakosságra nézve — valósak. Egy másik szerző szerint „ .. .nagyobb ünnepekre ma is (az 1930-as években, J.A.) hazajárnak Kecskemétre, sőt az idősebb emberek még ma is Kecskeméten temettetik el magukat."

36 A tanyára települt lakosság származási helyéhez való ragaszkodásának ilyen meg34 Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai az 1935. évben. Magyar Statisztikai Közlemények Új sor. 99. Bp. 1936. 35 VICSAY L. 1929. 229. 36 PITY I. 1938. 64.