Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Régészet - Bérczi Szaniszló: Szimmetriajegyek a honfoglaláskori palmettás és az avar kori griffes-indás díszítőművészetben
28 BERCZI SZ.: SZIMMETRIAJEGYEK ... tett a gondolkodásban.) A kétlábúak rllg lábnyommintázata mellett az rllm típus is előfordul, például páros lábbal ugráló állatok nyomaként. Szintén emberi tevékenységekhez, vagy állatok tevékenységéhez kapcsolódóan elképzelhetünk kisebbnagyobb gyakorisággal előforduló olyan elrendezéseket, amelyek az rl, az rlm és az r2mm frízmintázat rendjét sugallták a figyelő embernek. Az előbbi kettő a sorbarendeződés eredményeként, a harmadikként említett víztükör menti sorbarendeződésként állhatott elő. (A víztükör szerinti „fordított világra" LÁSZLÓ Gyula is utalt a temetőrend vizsgálatánál.) Az r2 mintázat legvalószínűbb hétköznapi példája a kötél, általában a fonás egyszerű formájával létrehozott egyszerű sodrat képe lehetett. Hasonlóan technikai eszköz nyújthatott valószínűbb példát az r2mg típusra is, az ábrától eltérően például az egyenletesen fogazott fűrész éle (4. ábra), mely a hullámvonallal együtt az egyik leggyakoribb hétköznapi fríz. Az ember technikai tevékenységén keresztül szerveződött struktúrákat találunk a sík tapétacsoportjainak köréből is. Az ember számára természetes a csaknem egybevágó, ismétlődő anyagkvantumok jelenléte, és a hosszú időn át tartó fejlődés során természetessé vált azok összekapcsolása is valamilyen cél érdekében. Ilyen felületnövelő illesztést találunk a prémvadászok termékeinél, akik nagyobb felületű takarókat alakítottak ki állatprémelemekből. A Néprajzi Múzeumban megfigyelhető egy ilyen prémtakaró pmg mintázattal. Később a sodronypáncélingek kialakítása apgg tapétaminta szerinti rendet tette mindennapossá. A szövés legegyszerűbb módja pedig ap4g típust valósította meg (5. ábra). Ezekben a mintázatokban közös vonás, hogy valamilyen optimum teljesítése során alakultak ki, maga a szerveződés nem fordul elő a természetben, de egy összetett természeti követelményrendszer elvezet a fölismerésükhöz. Sőt, kikényszeríti fölismerésüket. Nem kell tehát közvetlenül megtalálhatónak lennie a természetben egy struktúraszerveződésnek ahhoz, hogy természeti meghatározottságáról beszélhessünk. A természeti megjelenéshez hozzá tartozott a korabeli ember, aki nem a mintázat kialakításának szándékával, hanem korlátozott lehetőségei szerint működve hozta létre a struktúrát. (Korunk embere az, aki szerveződési lehetőségeket ismer föl és tudatosan rendezi azokat.) Kétségtelen azonban, hogy hamarabb eljutottak azok a struktúraszervezési módok az emberi közösségek mindennapos technikai és díszítőművészeti kultúrájába, amelyek könnyen hozzáférhetőek voltak, mert látványként gyakran előfordultak természeti mintázatként (bizonyos frízcsoportok), azok pedig, amelyek csak próbálkozás, intellektuális erőfeszítések eredményeként születhettek meg, későbbi felismerései az emberi technének.
