Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Majsai Károly: A szalkszentmártoni református templom története és hatása a település életére

TÖRTÉNELEM 273 házasodhatik, Annyival inkább azt a' Nyomorultat feleségül el-nem veheti, attól a' Háztúl el-tisztúljon és soha többé sem éjjel sem nappal meg-ne tapasztaltasson mert külömben a' General Commandohoz fel-fog írni a' Város hogy mint magát a' mi Városunkban hejtelenül viselő és botránkoztató tisztátalan életű Katonát parantsoltasson fel a' N[eme]s Regementhez."

45 A másik eset szerencsésebben végződött: 1821. január 21. „Bordás Éva, maga szeméjesen bé jelentvén magát a' Helybéli N. T. Úrnál, hogy ö meg esett szeméj — a' mely meg esését emberi gyarlósággal mentvén és palástolván — de a mely ok bé nem vevödött, m: u: a' Helybéli T. Úrtól ezenn bűnéért Lelki esméret szerént meg feddetett: bé hivatott Fsak Gergely is, a' ki minden kénszerítés nélkül maga oktábol meg vállá, Bordás Évával való titkos együtt Lételeket és a' lejendő gyermeket magáénak lenni el esméri — és privátim poeniteáltak is mind a' ketten."

46 Ha a házasságkötéssel foglalkozó írásokat statisztikai adatokká változtatjuk (kiemelve az 1860—92-ig terjedő időszakot), azt láthatjuk, hogy 15 házasságot bontottak fel törvényesen. Az 1892. esztendőben a vadházasok száma az összeírás szerint 14. Az bizonyos, hogy az 1800-as esztendőkben (irattári anyag híjján az 1700-as esztendőket nem tekinthetjük át) lényegesen nehezebben ment az elválás mint napjainkban. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a válás ügye az egész település tudomására jutott, felbontásuk csak úgy kezdődhetett meg, ha a válni készülők, vagy a veszekedő házastársak előzőleg a presbitérium színe előtt megjelentek. Kövessük ezeket az eseteket a presbitériumi jegyzőkönyvek soraival: „1822. 29 Sept. ... Bodatz István feleséges fija Bálint a' feleségére az ajtót estve későn bé kötvén sok ideig kegyetlenül kínozta az új bortól fel-hevülve, A' kinek szerfelett való sikóttozására sok nép őszve tódulván az ajtót rajok bé szakasztották és a' dühös férj kezéből feleségit ki szabadítván az özvegy édes Annyahoz ment hálni. Más nap viradván bé-jőtt édes Annyával hozzám bé panaszolni a' dolgot, a' másik félt is e' gyűlésben ki halgatván mivel úgy találtatott, hogy a' villongás veszekedés és verekedés oka élitől is fokától is volt a' köz mondás szerént: de leg-inkább a' fiát a' verekedésre ingerlő roszsz természetű Koporsó szélén álló Apa és ismét a' férji jussával határja kívül élni szerető musttól felhevült fija volt: ehhez képest végeztetett, a) Hogy Bodatz István a' fiját verekedésre ingerlő rossz szájú Atya nyavajássága miatt a' Gyűlésbe fel-nem jöhetvén oda hozzá Deputatió rendeltessen, melly a' Presbyterium nevébe eleibe terjesztvén Atyához nem illő rossz tselekedetét keményen dorgállya-meg és arról meg intse, hogy többé a' fia és menye közt gerjedő tűzet ezentúl oltsa inkább mint gerjessze ... A' kegyetlenkedő fia pedig a Gyűlésben meg-feddetvén ment maradt a' Bírói fenyítéktől erős fogadást tévén arról hogy többé feleségével olly Baromi módon 45 IV. sz. Presbiteri jegyzőkönyv 36—37. 46 IV. sz. Presbiteri jegyzőkönyv 49.