Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Kapocs Nándor–Kőhegyi Mihály: A bajai ferences zárda háztörténetének I. kötete (Második rész: 1756–1775)

208 KAPOCS N.—KŐHEGYI M.: A BAJAI FERENCES ZÁRDA .. . és Zombor után Bajmokot, Mélykútat, Garat és Hercegszántót látogatta meg. Az utóbbi helyen kiemelkedően sok (1010) hívőt bérmált, bizonyára azért, mert a régi gyakorlat szerint ide gyűltek össze a környező falvak kisebbségben lévő katolikusai.

7 Hogy voltak ilyenek, azt azokból az 1660 és 1680 között keltezett levelekből tudjuk, melyekben a csávolyi, garai, madarasi, roglaticai, kelebiai, szentiváni és bikityi szegénység alkuszik meg a füleki magyar végvári őrséggel adófizetésükről, s amelyek aláírása „katolikus rác jobbágyok".

8 Feltűnő, hogy a belgrádi püspökök egyetlen egyszer sem látogattak Bajára, pedig ha itt akármilyen kis ferences közösség lett volna, úgy aligha kerülik el az ugyancsak Szent Ferenc rendjén lévő püspökök e helyet. Eddig is sejtettük, hogy a szerzetesek a menekülő délszláv lakossággal kerültek Észak-Bácskába a felszabadító harcok utáni években (1686—1690). Eddig első biztos adatunk erre 1693-ból volt. Ebben az esztendőben Marinis Károly római kuriális bíró elrendeli, hogy a bosnyák ferencesek továbbra is megmaradhatnak és békésen működhetnek a Páduai Szent Antalról nevezett bajai, a Szent Ferencről nevezett zombori, a Szűz Mária mennybemeneteléről nevezett bácsi és a Gyümölcsoltó Boldogasszonyról nevezett szabadkai zárdáikban.

9 Nemrég azonban a bécsi Hofkammerarchívból egy igen lényeges, az eddigieket két évvel megelőző adat került elő. I. Lipót 1691. június 20-án kelt oklevelében megengedi a budai Vízivárosban tevékenykedő ferenceseknek, hogy itt kolostort építhessenek, mert a katolikus rác nemzetség között már eddig is eredményesen élesztették és megtartották a hitet. Az oklevél — érdemeik elismerésén túl — még azzal is indokolja a kolostorépítés engedélyezését, hogy azt több magyarországi ferences kolostor elöljárója is kérte. Név szerint felsorolja Porkovich István bácskai (Bács?), Radnich Miklós kalocsai és Stanich Gábor bajai szerzeteseket.

10 Ez az adat csak megerősíti azt a korábbi feltételezésünket, hogy a ferencesek az 1687-ben, majd az 1690 nyarán-őszén Magyarországra menekült délszlávokkal együtt, azokat kísérve és vezetve kerültek a Bácskába és ezen belül Bajára.

11 1694-től kezdve — bár utólagos bejegyzésekből — már a bajai História Domusból tudjuk rendházuk életét és működését nyomon követni. A folyamatosan 7 VANYÓ T. 1971. 328., 337. 8 HEGEDŰS A. 1981. 9 CSEVAPOVICH G. 1830. 472—473. 10 TAFFERNER A. 1982. IV. 49—50. 11 A szabadkai ferencrendi barátok anyakönyvében, melyet 1687. december 1-től vezettek, szinte kizárólag bunyevác nevek szerepelnek. Iványi I. 1886. I. 87—91. — A délszlávok áttelepedéséről Reizner J. 1899. I. 204.; Dudás Gy. 1904. 115—116.; Bodor A. 1914. 7.; Grosschmid G. 1850. 27.; Horváth J. é. n. 66—67.; Röss B. 1936. 142—146.; Dudás Gy. 1896.; Thim J. 1892. II. 95.; Röder Ph 1842. II. 120.; Czoernig K. 1855. II. 157.; Kukuljevics I. 1852.; Szalay L. 1861. 22—25., Picot E. 1873. 73—74.; BarótiL. 1911. 3.