Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete
136 BANKINE MOLNÁR E.: A JASZKUN KERÜLET ... de még 1792-ben is figyelmeztet a Jászkun Kerület, hogy a legnépesebb és nagyobb jövedelmű városokban, Berényben, Karcagon, Halason, Félegyházán a főbíró csak a bíráskodási és közigazgatási dolgokat vigye és folytassa. 58 Az említett városokban, ahol még nem volt, elrendelték a perceptori hivatal felállítását. A perceptor csak a közkasszát kezelje, róla évenként számadást készítsen! Ugyanekkor rendelték el a halasi és félegyházi szokás szerint, Jákóhalma, Jászdózsa, Mihálytelek és Felső Szt. György kivételével az oeconomus — gazda — választását, kikötve, hogy mind a perceptor, mind az oeconomus írástudó és számadáshoz értő személy legyen, s míg törvénytelenséget nem követ el, hivatalát állandóan viselje. 1792-ben közgyűlési rendszabás egységesítette a főbb tisztségviselők kötelességeit. 59 A főbíró után rangban a másodbíró következett, aki: minden közigazgatási dologban a főbírót segítette. Az árendákat és közjövedelembeli készpénzeket beszedte, arról kézikönyvet vezezett. Minden kiadást és fizetést a tanács írott határozata mellett teljesíthetett, magát a vásárlást a városgazda végezte. Év végén minden bevételről és kiadásról számadást készített, s azt a tanácsnak cenzúrázásra beadta. A közmunkák rendjére, az igaz sor megtartására felügyelt. Az adószedő vagy perceptor rangban a 3-dik legfontosabb személy a helység igazgatásában. Feladatai: A kivetett adó nótárius által készített lajstroma szerint az adót beszedje, a befizetést a lajstromba és az adószedő palétájára följegyezze. Akiktől az adót nem tudta beszedni, azok ellen végrehajtást kért. Kézikönyvet tartott, jegyezte a tartozásokat. Az insurrectionális pénzt beszedte. A katonaság porcióit kenyérben, abrakban, szénában, gyertyákban, tűzifában, konyhai és istállóbeli eszközökben megszereztette a gazdával, attól átvette és azokra vigyázott. A gazdáról úgy határoztak, hogy függjön a főbíró és tanács igazgatásától, de azért legyen önálló, s csak akkor szóljanak bele a munkájába, ha a gazdálkodásban kárt tenne. Kötelessége volt, hogy a közönség részére szántasson, vettessen, kaszáitasson, a termést betakaríttassa, minden szükséges naturalékat beszerezzen, a középületekre vigyázzon, a közönség állatait tartassa, konvencionátusait fizesse, a helység minden ingó és ingatlan vagyonára vigyázzon. A gazda hivatalba lépésekor a naturalékat és a tűzoltó eszközöket is, néhány tanácsnok jelenlétében leltár szerint átvette, s azokról év végén számot adott. A főbíró, másodbíró és perceptor személyét minden választás után jelenteni kellett a kerületeknek. Fizetésüket is egységesen szabták meg. 1792-ben a főbíró 58 BKmL. — Halas Prot. Curr. XVIII/3. p. 1/1792. 59 BKmL. — Halas Prot. Curr. XVIII/3. p. 4—6/1792.
