Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

TÖRTÉNELEM 125 dálásában, megbízottain keresztül a választásban. Helyi érvényű statútumokat alkotott, lakosi jogot adományozott. Végezte az adóigazgatási, a katona állítással és tartással kapcsolatos feladatokat, felügyeletet gyakorolt a céhek felett. Hiteles helyként tevékenykedett, bizonyságleveleket adott, adókihallgatást végzett. Előtte zajlottak az adásvételek, kezelte a végrendeleteket. Ellátta a közgyámi feladatokat, s mint ilyen felügyelt az árvák vagyonára, a kijelölt gyámokat elszámoltatta. Felügyelt a birtokviszonyok alakulására, a föld felmérésekre, a gazdasági feladatok rendszeres időszakokhoz kötött ellátására. Házhelyet adományozott, elvégeztette az összeírásokat. A tanács előtt fogadták a közösség csikósait, gulyásait, juhászait. Kezelte a beneficiumokat (a királyi kisebb haszonvételeket), felügyelt a piacok és vásárok tartására, az ár és bériimitációk megtartására. A lakosok kérelmeit tanácsülésekben vizsgálták, az elintézés a tanács tagjai közül kiválasztott küldöttség feladata volt, de a határozat mindig az egész testület nevében született. A közösség érdekképviselete a kerületek előtt, valamint az onnan kelt rendelkezések és utasítások végrehajtása, vagy végrehajtatása szintén kötelességei közé tartozott. A felsorolt feladatokat tagjai, a szenátorok segítségével látta el. Közülük kerültek ki a tisztségviselők is. Halason és Fülöpszálláson volt olyan időszak, amikor még a nótárius is szenátor volt.

24 Jászberényben Anvander Mihály, aki 1775-ben lett tanácsbeli, 1797-ig 2 évben perceptor, 7 évben másodbíró, 4 évben főbíró volt.

25 Halason Bessenyei Ferenc 1788—1797-ig 2 évben perceptori, 3 évben másodbírói és más Conducton szolgálatokat teljesített.

26 Az esküdtek kiválasztásánál már eleve arra törekedtek, hogy azok bizonyos tisztségek ellátására képesek legyenek. Valamennyi helységben a tanácsnokok közül választották a főbírót, másodbírót, perceptort, árvák kurátorát, sokszor a bor- és székbírákat is. Ez utóbbiak és a városgazda nem mindenkor volt tagja a tanácsnak, de több évi hivatal viselés után előnyt élveztek a szenátorrá választásnál. A legfontosabb feladatok végzése és a kasszák kezelése tehát a szenátorok kezében volt. Felelőséggel a tanácsnak tartoztak. Ügyeiket a tanács elé terjesztették, s a testületi döntést hajtották végre. Számadással a különböző kasszákról a tanácsnak, a communitasnak és a kerületeknek tartoztak. Tagjai közül a szenátus gyakran küldött ki 2, vagy több tagú bizottságot egy-egy panaszos ügy elintézésére, a politikai rendszabások megtartásának ellenőrzésére. A gazdasági vagy politikai feladatokat ellátó bizottság élén, különösen ha tevékenységét a helységeken kívül folytatta, plenipotentiarius, azaz a tanács által teljhatalommal felruházott szenátor állt. 24 BKmL. — Fülöpszállás, Végrendeletek jkve. 1739—1807. BKmL. — Kkfh. Halas Prot. Pol. XIV. 115. p./1796. 25 BKmL. — Halas Prot. Curr. 1. p. 87/1755. 26 SzmL. — JKker. Kig. Fasc. 1 № 1700/1797.