Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh

174 MÉSZÁROS Á.: A KISKUNFÉLEGYHÁZI TAKÁCSCÉH bejárómester jelenlétében tarthatták. Ha valaki saját ügye miatt kívánt gyűlést tartatni, jelentenie kellett szándékát a dékánynál, s fizetnie „az kucs járásért 30 pénzt." A legénykoszorúba kívánkozó inasok legénnyé avatásakor a következőket kellett megfizetni: „az Inasnak egy Legény Igasságot, az az 8 Crajczárt leteni és író garast Szék becset és koszorúváltságot 8 Carajczárt és az maga pénzin egy pint bort vini hogy meg tanítcsak mi légyen az keresztség". Ezután a legény négy nap alatt köteles volt kiváltani szabaduló levelét, s két évi vándorlása végeztéig a szolgáló legénységet viselni. A városba érkező vándorlegényeknek a céh atyamesterénél kellett jelentkezniük, bemutatniuk vándorkönyvüket, tanulólevelüket, majd a dékánylegényt felkeresni, mert ő szerzett nekik munkát. „Ezért az vándorló fog tartozni az Dékánynak fáratságáért egy icze borral hogyha nem volna nékie pénze tehát megköszönnyi szép szóval." A legények felmondásukat úgy jelezhették, hogy kértek a mestertől egy vég munkát, s jelentették, hogy ez lesz az utolsó. Nem szakíthatták meg a munkát farsang hetében, pünkösd előtti két héttől pünkösd utáni két hétig. A kontárnál, „himpellérnél" dolgozó legény hét és fél garas büntetést fizetett. A büntetésekből és tagdíjakból összegyűlt pénzt a céh esztendős napján megszámolták, s harmad részét a mestereknek adták, a többi a legényeké maradt. A vallási kötelezettségeikre vonatkozó szabály megegyezik az öreg céhnek kiadott artikulussal. A mesterlegényektől alázatos, tisztelettudó magatartást követeltek meg följebbvalóik. Megszabták viseletüket is: „Süvegetlen, német Czipellő vagy magyar Czizma nélkül ki nem lészen szabad nékiek menyi az Uczára egy Legény igaság büntetése alatt.. . Ha az Legény az Czébe mégyen Fizetésre Olyankor sem hosszú sem rövid Fegyvert magával ne hordozzon... és senki Fel őtőtt és be gombolt mente vagy Dolmány őve es nyakravaló és Czizma nadrág pálcza nélkül ne járjon Dél után 6 órájig." Az artikulusokat fogalmazó mesterek figyelme kiterjedt olyan apró illemszabályok meghatározására is, mint a kézfogás. Megbüntették azokat a legényeket, akik kesztyűs kézzel fogtak kezet, vagy esetleg elmulasztották a kézfogást. Egymás megbecsülésére, adósságuk megadására szólítottak fel az utolsó cikkelyek. A céhben tiltották a kártya- és kockajátékot, pénz nélküli kocsmázást. 3. A majsai takácsoknak kiadott artikulusok Azokban a mezővárosokban és falvakban, ahol nem voltak céhek, a mesterek vidéki vagy filiális tagokként kapcsolódtak a legközelebbi szabadalmas céhhez. így