Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

NÉPRAJZ 387 vallásuk szerint. Az együttes tervezések, a közös feladatok azonban közel hozták őket egymáshoz. Úgy hiszem, eddigi munkánk egyik legfontosabb eredménye ez. Az újabb lakodalmakban nemzetiségi különbség nélkül vegyülnek a mulatság díszét emelő és jókedvet fokozó hagyományos tevékenységek. Ha gyakorolják is a szokásokat, nem a nemzetiségi megkülönböztetés tudtával élnek velük.

34 Korunkban a „gyorsuló idő" egyre bonyolultabbá váló világában, akarva akaratlanul is egyre nagyobb szükségét érezzük a mindenféle gépies merevségtől mentes, őszinte emberi érzéseknek és játékoknak. Pihentetésül, felüdülés gyanánt borzolódó idegszálaink megnyugtatására olykor csillapíthatjuk szomjunkat a délszláv népszokások és hagyományok forrástiszta vizével is. Ehhez persze előbb az kell, hogy megmentsük, összegyűjtsük, közzétegyük őket, mert bizony az idősebbek távoztával lassanként ezek is nyomtalanul elenyésznek. Végül őszinte köszönetemet fejezem ki valamennyi adatközlőmnek. Van, akihez már nem érhet el a köszönet szava, de azzal, hogy elődeik ismereteit átvették, s amikor az érdeklődés feléjük fordult, azokat önzetlenül megosztották a kérdezővel, emléket állítottak maguknak. Fejezze ki ez az írás az utódok tiszteletét az ő emlékük felett.. .

35 ADATTÁR Néhány szó a bunyevác legénynótáról írásomban már szó esett erről a műfajról. Ezúttal mégis visszatérek rá, mielőtt az adatközlőimtől gyűjtött válogatásomat eredetben — bunyevác anyanyelven — közreadnám. Maga a „became" elnevezeés (legénynóta vagy „mulató rigmus") minden bizonnyal a „betyár" szóból ered, amely a horvátszerb nyelven szabadabb, hetykén fesztelen magaviseletű, tréfás és gúnykedvelő férfit, többnyire legényembert jelent. Ezek a dalok a bunyevácok mellett megtalálhatók a sokácoknál és a szerbeknél is. Ez már az új hazában, új népköltészetben — „népénekekéként született teljesen új tartalommal és ritmikával. A szovjet „csasztuskához" is hasonlítható. A betyárácok jellegzetes vonása a rövidség és a közmondásszerű tömörség. Alkalmi jellegűek, röviden a pillanatnyi érzés kifejezői. Különféle dallamokra éneklik, gyakran ismétlésekkel, refrénekkel, több szólamban.

36 Különálló strófákból állnak, leggyakoribbak a 10 szótagos rímes párversek. (Minden sor kötelezően megismételve, néha, nem is ritkán, a második ismétlés helyébe egy további hárma34 MÁNDICS M.: 1969. 178—181. 35 BALASSA I. főszerk.: Etnográfija Juznich Slovena u Madarskoj — A magyarországi délszlávok néprajza I. Bp., Tankönyvkiadó — Tihamér Vujicic írása. 145. p. 36 MOKUTER I.: 1958. 41—43