Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Taba István: Pataj 1728-ban
TÖRTÉNELEM 85 3 a beköltözöttek közül való. A regnicoláris összeírás elején a bírót és az esküdteket írták össze. Ezek valamennyien régi gazdák. A 213 összeírt családfő közül 187 vagyonos gazda. Van nekik összesen 4499 hold szántóföldjük. Ez kerekítve 24 hold átlagnak felel meg, ami a jobbágy gazdaság egységében, telekben kifejezve, és a föld közepes minőségét véve figyelembe egy egész telket jelent. Az országos átlag ennél jóval alacsonyabb. Patajon persze nincs ilyen számítási kulcs még elméletben sem: „Minthogy ezen város nincsen Colonicalis fundusokra felosztva, azért ház után sem szántóföld, sem kaszálló rét nincsen excindálva, hanem némelly Lakosinknak az Uraság Pusztáin, némellyeknek pediglen M Kalocsai Érsekségtül Árendált pusztáin vágynak az szántó földeik, az is pedig kinek több, kinek kevesebb." 37 Ez utóbbi kifejezés az átlagtól elég nagy eltéréseket jelenthet. Legtöbb szántóföldje Benke Istvánnak van: 117 hold, és résztulajdonosa egy malomnak, amely 2 kila búzát jövedelmez. Ez szántóföldre átszámítva további 3,5 hold. Mészáros György bírónak 83, Mészáros Gergelynek 74,5, Vitéz Jánosnak 71,5 hold a szántóföldje. Kincses István 55 hold földje és egy malomból származó 10 kila gabonajövedelme 72,5 hold szántónak felel meg. Persze ezek az eléggé nagy területek csak mai szemmel nézve jelentenek jómódot. A termés általában a vetőmagnak csak a háromszorosa, a szántóföldnek harmada ugar, a tényleges termőterület hozamát pedig különféle kiadások (adó, árenda stb.) terhelik. Egy példa: Kormányos Jánosnak van 24 hold — tehát átlagos nagyságú — szántóföldje. Ebből 16 hold a vetésterület, a termés pedig 48 mai mázsa. Egy holdba felfelé kerekítve egy mai mázsa (2 pozsonyi mérő = 96 kg) vetőmag kerül. A többi 32 mázsából kb. 30 mázsa a búza és 2 mázsa az árpa. Pénzben kifejezve és mai mázsára átszámítva (1 q búza 1,70, árpa 0,50 egykorú forint) kb. 52,— Ft 38 . Ha ebből a mennyiségből, illetve összegből levonjuk a pénzben vagy természetben fizetendő szolgáltatásokat, akkor már kevésbé vigasztaló a kép, de nem is teljes. A részletezésre alább sor kerül. A szegény parasztoknak azt a rétegét, amelynek bizonyos mennyiségnél — Mária Terézia urbáriuma szerint 1/8 teleknél — kisebb földvagyonuk van, az általános szóhasználat zselléreknek (inquilini) nevezi. VARGA János idézett munkájában 39 (végre!) kimutatja, hogy ez az elnevezés „korántsem egy jellegű fogalom". Jelenthet persze bizonyos szint alatti életszínvonalat is, amely azonban tájanként és koronként változik. Jelölhetők e kifejezéssel azok, akiknek nincs saját laktelkük és házuk; azok, akik tekintélyes, de főleg állatokból és irtásföldekből stb. álló vagyonnal rendelkeznek, csak éppen külső telkifölddel ellátott házhelyet nem bírnak. A solti járás regnicoláris összeírásának készítői maguk is tisztában voltak a zsellér kategória bizonytalanságával, ezért megmagyarázzák, hogy ők kiket soroltak a zsellérek közé. Kalocsán pl. azokat, akiknek sem házuk, sem házhoz 37 NÓVÁK L. 1969. 552. 38 A számadatok a dicális és a regnicoláris összeírásból valók. Alább még lesz róluk szó. 39 VARGA J. 1969. 359.
