Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Tudománytörténet - Bodor Géza: Vorák József (1915–1984)
518 BODOR G.: VORAK JÓZSEF seben is. Akkoriban a múzeum volt a város képzőművészeti életének központja. A napilapok hasábjain megjelenő kisebb írásainak is gyakran témája a képzőművészet. A tanítóképzőben kedvenc tanítványa volt Bálint Sándornak, aki megszerettette vele az irodalmat és a néprajzot. Egy időben ő volt az önképzőkör elnöke. Verseket és novellákat írt. Főleg versei jelentek meg a Magyar Tanítójelöltek Lapjában, melynek 1933 szeptemberétől a társszerkesztője, 1934 szeptemberétől 1935 februárjáig (a képzőből való kimaradásáig) pedig a főszerkesztője volt. A tanítójelöltek Húszévesek című antológiájában is megjelent két verse 1934-ben. Múzeumba kerülésekor aktív munkatársa volt a halasi — mindössze fél évig megjelenő — Kulturális Híradónak, melyben kisebb vegyes írásokat, tudósításokat, Vécsei József néven pedig verseket tett közzé. Álnevével apjától kívánta megkülönböztetni magát, aki szintén publikált verseket. Magas szintű irodalomelméleti és irodalomtörténeti ismeretekkel rendelkezett. Különösen vonzódott a XVIII— XIX. századi népies műköltészethez, de József Attilát, Kosztolányit, vagy Krúdyt is kitűnően ismerte. Kivételes irodalmi műveltségének nagy hasznát vette ismeretterjesztő előadásaiban, és a múzeumi munkában is. Sokat foglalkozott a múzeum kéziratos énekeskönyveivel, több írása meg is jelent ezekről, de teljes feldolgozásukkal — bár dédelgetett tervei közé tartozott e munka — adós maradt. A képzőből hozott néprajzi érdeklődése grófmajori tartózkodása alatt tovább mélyült, fejlődött. Itt munkája során került közel a néphez, a pusztai béresekhez, cselédekhez. „Szombat esténként —jobbára télen — az iskolába összegyűjtötte a tanyabélieket. Ezeken az estéken énekeltek, meséltek, táncoltak, beszélgettek. Szomorú, hogy ez az anyag nincs meg.... az írott anyaga a háború alatt elveszett, megsemmisült sok más érdemes dologgal együtt." 3 Ám a személyes élmény, tapasztalat, ismeretanyag, melyet az ott töltött évek alatt szerzett, megmaradt, és meghatározóvá vált további élete során. Bálint Sándorral a képző után is tartották a kapcsolatot. Tőle kapott szakmai irányítást, bátorítást, jó emberi szót. Minden évben váltottak egymással néhány levelet, de személyesen is találkoztak. Rémen dolgozva népdalokat gyűjtött és anyagát megküldte az Egyetemi Néprajzi Intézetnek Budapestre 4 . Néprajzi önképzésének köszönhető, hogy közvetlenül múzeumba kerülése után becsülettel meg tudott felelni a rá háruló nagyobb feladatoknak is. így pl. 1961. tavaszán már arról adott hírt, hogy befejezés előtt áll a helytörténeti monográfia részére írt Halas népe című, mintegy 70 oldalas tanulmánya. 3 S.-né Vorák Ágnes 1984. június 11-én keltezett, édesapjáról hozzám írt leveléből vett idézet. 4 Sajnos ehhez az anyaghoz kétszeri próbálkozásom ellenére sem sikerült hozzáférnem. Ekkor kértem, hogy levélben írják meg megvan-e az anyag az Intézetben, de nem kaptam választ. így nem tudom, hogy az a 28 szöveg- és dallamlejegyzés, amely a hagyatékában van, a teljes anyag-e?
