Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok a magyar nép antropológiájához
EMBERTAN 459 tarozásánál. 55 Ez szerintünk elsősorban az itt talált népek nagy létszámú, gyakran 2—3 évszázadig használt, etnikumjelző mellékletet nem tartalmazó sírjaira vonatkozik, míg a honfoglaló magyarok XI. századi utódainak lényegesen rövidebb ideig használt temetőinél a megtalálás valószínűsége lényegesen kisebb. 3. Általában minden hódító nép az elfoglalt terület központi, elsősorban alföldi és folyóvölgyi területeit igyekszik maga benépesíteni, az utoljára meghódolt népeket, néptöredékeket pedig a peremterületekre és a hegyvidékek fennsíkjaira telepíteni. A honfoglalóknál is ez az elv érvényesülhetett, ugyanis a KNIEZSA István által XI. századi adatok alapján készített térképen 56 a Kárpát-medence középső részében a síkvidéki, folyóvölgyi és dombos területek csaknem teljes egészében színmagyarok, tiszta szlávok szinte kizárólag csak a peremterületeken szerepelnek, a Nyitraszlávokkal kapcsolatban pedig Mályus Elemér azt is említi, hogy a magyarok elől először a Nyitra folyó völgyének felső szakaszára és a turóci medencébe, majd egy részük onnan a XII. században a liptói medencébe húzódott. 57 Az általunk vizsgált területen a telepes magyar népességek elsősorban abban különböznek az őslakosoktól, hogy emelkedik közöttük egyrészt a keletbalti típus, másrészt az erősen kevert meghatározatlanok aránya. A keletbalti típus lényegesen nagyobb gyakorisága elsősorban azon községekben észlelhető, melyekben a szlovák eredetű családnevek gyakorisága meghaladja a 20%-ot. Míg a Duna—Tisza közi őslakos népességeknél a keletbalti típus előfordulása 2,5%, a meghatározatlanoké 33,8%, e tájegység telepes magyarjainál a keletbalti típus aránya 6,2%, a meghatározatlanoké 39,7%. Szlovák eredetűnek tartott népességeknél (Lucfalva, Vácegres) a keletbalti típus (14,5%) és a meghatározatlanok (41,6%) gyakorisága még nagyobb mértékben emelkedik, mint a telepes magyar népességeknél, viszont a turanid (15,9%) és a pamiri (11,2%) előfordulása közöttük is jelentős. A magyarok és szlovákok embertani közelállása azért látszik döntő fontosságúnak, mert a török korban elnéptelenedett alföldi és palócföldi községek elsősorban észak felől, a törökök által meg nem szállt, részben vagy túlnyomóan szlovákok lakta területekről történt. A magyarok és a szlovákok embertani közelállásának okai a következők lehetnek: KOCKA W. már a VIII— XIII. századi szlováknak tartott koponyákon is csak 23%-ban, illetve 9%-ban mutatja ki az ősi germánoknál és szlávoknál gyakori északi, illetve cromagnoid típus előfordulását, a honfoglaló magyarok törökös elemeivel is kapcsolatba hozható turano-armenoidok arányát 21%-ban adja meg és kimutatja a finnugorokra jellemző lapponoid típust is (az összevont alpi-lapponoid csoport együttes gyakorisága 23%) 58 . 2. A KNIEZSA István által XI. századi adatok alapján szerkesztett térképen 59 a Kisalföld északi részén és a 55 SZABÓ J. Gy. 1964/65. 56 LÁSZLÓ Gy. 1982/1. 3. 57 MÁLYUS E. 1922. 58 KOCKA W. 1965. 59 LÁSZLÓ Gy. 1982/1. 3.
