Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok a magyar nép antropológiájához
458 HENKEY GY.—KALMÁR S.: ADATOK . .. Kárpád-medencébe egy olyan bolgár-török néprész, amelyik azok közé az onogurok közé tartozott, 46 amelyik a magyarság kialakulásában is szerepet játszott és KRISTÓ Gyula sem vitatja, hogy a 670 körüli Kárpád-medencei bevándorlás vezető etnikuma az onogur volt, 47 de mindketten említik azt is, bizonyítékok híján nem tételezhető fel, hogy ezek finnugor nyelven beszéltek. Amennyiben az avarkori griffes-indás temetőkben a keletbalti típusnak erősen lapponoid jellegű változata 48 49 említésre méltó számban kimutatható lesz, feltételezhető lenne, hogy a honfoglaló magyarság törökös elemeivel azonos eredetű, 670 körül beköltözött onoguroknak is volt finnugor rétege. (LIPTÁK az avar korban a keletbalti típus arányát 10,1%-ban, az urálit 0,0%-ban adja meg, a lapponoidot pedig nem említi. 50 ) A törökös magyar embertani jellegek túlsúlyának jelentős emelkedése a finnugor formákhoz képest részben azzal magyarázható, hogy a honfoglaló magyarok nagy számban találták a Kárpát-medencében embertani szempontból hasonló összetételű, középázsiai eredetű népek leszármazottait, a honfoglalás után pedig a besenyők, kunok, jászok beköltözésével pedig a törökös réteg pótolhatta a kalandozásokkal és a tatárjárással kapcsolatos vérveszteségeket, 51 viszont tudomásunk szerint a honfoglalás után nem költöztek Magyarország területére újabb finnugor elemek. A honfoglaló magyaroknál és a mai török népek többségénél is eléggé gyakori keleti mediterrán jellegek az általunk vizsgált területen azon helységekben észlelhetők nagyobb számban, melyek az Árpád-kori kun szállásokból alakultak ki. Fontosnak tartjuk annak említését, hogy vizsgálataink eredményei — elsősorban az őslakos népességeknél — merően ellentétesek az Árpád-kori magyarként feldolgozott koponyaanyag taxonómiai elemzésének azon eredményeivel 52 53 , melyek szerint az Árpád-korban a túlnyomó többséget a gracilis mediterrán, az északi és a cromagnoid típusok tették ki. Ezen típusok ugyanis az általunk vizsgáltak között kb. 2,0%-ban mutathatók ki és gyakoriságuk az őslakos magyar népességeknél még ennél is kevesebb. Az igen jelentős eltérés oka az lehet, hogy pl. LÁSZLÓ Gyula szerint a honfoglalók és utódaik, valamint a meghódolt népek a XI. század végéig külön temetkeztek, a XII. századtól kezdve, amikor a temetők összeolvadtak, a halottak mellé nem temettek tárgyakat, így a sírok régészeti szempontból megfoghatatlanok, 54 SZABÓ János Győző pedig bizonytalanságot lát a IX— XI. század közötti temetők korának és etnikai hovatartozásának megha46 GYÖRFFY Gy.—HANÁK P.—MAKKAI L— MÓCSY A. 1979/1. 27. 47 KRISTÓ Gy. 1983/1. 26—27. 48 HENKEY Gy. 1978a. 399. 49 HENKEY Gy.—KALMÁR S. 1979. 15. 50 LIPTÁK P. 1958. 228. 51 BARTUCZ L. 1938. 493—494. 52 LIPTÁK P. 1958. 228. 53 FARKAS Gy.—LIPTÁK P. 1966/67. 54 Tretakov professzorral folytatott megbeszélés jegyzőkönyve 1953. 160.
