Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok a magyar nép antropológiájához

EMBERTAN 457 ISZMAGULOV kazahsztáni összefoglalója,

40 mely 4060 felnőtt kazak vizsgálatára épül és kirgiz, ujgur, üzbég és dungán összehasonlító adatokat is felsorol. E munkában Iszmagulov 24 kazak képeit mutatja be, akik többsége szerintünk a magyar turanidokra jellemző formákba (turanid középtípus, erősen andronovói jellegű turanid, turanoid alföldi változat és turano-pamiri átmeneti forma) sorolható, sőt két férfire az általunk pamiro-turanidnak nevezett, túlnyomóan pamiri jellegű, átmeneti alak a jellemző. A közölt táblázatok szerint Kazahsztánban az erősen előreálló járomcsont gyakorisága az északkeleti kerületben a legnagyobb, legkisebb pedig férfiaknál a déli, délkeleti és északi, nőknél a középső, délkeleti és északi kerületekben. KUMEKOV Bulat kazak történész és MÁNDOKY István turkológus megegyező szóbeli közlése szerint a mongol hódítók a legnagyobb mértékben Kazahsztán északkeleti részén, valamint a selyem út mentén települtek rá a kazakokra, az őslakosság legkisebb arányban az északi kerületben keveredett a hódítókkal, így ott a leggyakoribbak a turanid típusnak azok a formái, melyek a magyarok között észlelhetők voltak. Az általunk vizsgált 18 619 felnőtt magyar vizsgálata alapján a turanid, pamiri és előázsiai típus gyakorisága együtt 42,3%, tehát közel annyi, mint a honfoglalók között, viszont az uráli típus aránya csak 0,1%, a lapponoid kb. 1,9%, a keletbalti típusnak a finnugorokra jellemző formái pedig kb. 2,5%-ot tesznek ki, tehát a finnugor jellegű formák gyakorisága együtt csak 4,5%, a keletbalti típusnak a szlávokra jellemző alakjai, valamint az ősi germánoknál és az ősi szlávoknál egyaránt gyakori északi és cromagnoid típus fele része együtt 3,0%, míg a germán formák aránya 0,5%.

41 A vizsgált őslakosok között még lényegesen nagyobb a törökös magyarokra jellemző típusok előfordulása, az őslakos népességek jelentős részénél meg is haladja a honfoglalóknál kimutatott 46—47%-ot, míg a finnugor jellegegyüttesek gyakorisága csak kb. 3,0%. A keletbalti típusnak finnugor és szláv formákra való bontásánál figyelembe vettük a Nemeskéri által lefektetett alapelvet.

42 E típus bontását hat magyar és két szlovák népességnél végeztük el.

43 A hat magyar népességnél a keletbalti típusba soroltak 55%-a a finnugoroknál, 45%-a a szlávoknál gyakoribb formákhoz állt közel, így e munka keretében az 50—50%-os megosztást alkalmaztuk. Sajnos eddig sem avarkori, sem honfoglaló, sem Árpád-kori koponyákon nem végezték el a keletbalti típusnak finnugor, illetve szláv formákra való bontását. LÁSZLÓ Gyula szerint 670 táján új, nagy tömegű nép, az onogur jelent meg a Kárpád-medencében és felvetette, hogy az onogurok valószínűleg magyar nyelven beszéltek.

44 45 GYÖRFFY György is bizonyítottnak veszi, hogy az avar korban beköltözött a 40 ISZMAGULOV O. 1982. 41 Az északi és a cromagnoid típus fele része. 42 NEMESKÉRI J. 1943. 43 HENKEY Gy.—KALMÁR S. 1979, 60. 44 LÁSZLÓ Gy. 1982/1. 3^. 45 LÁSZLÓ Gy. 1983/1. 27—28.