Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

NÉPRAJZ 377 Zeleni se и korenu trava, U Cavolju ljubicica plava. Csókoltam én barnát is meg szőkét, De legjobban bunyevác feketét. Zöldül már a tövénél a fűszál, Csávolyban meg a kék ibolyaszál. Od Bunjevke lipse сиге пета, Od Cavolja pa do bilog Srima. Bunyevác lánynál szebb sehol nincsen, Szép Csávolytól Szerémségig sincsen.

27 Amíg a násznép így mulatozik, a szorgalmas szakácsok, vagy szakácsnők már készítik a vacsorát. Ez nagyon nehéz, és felelősségteljes munka. A vidám tánc és mulatozás közben a vacsoraidő is elérkezik. Az ifjú pár, a koma és a násznagy leül egy asztalhoz, körülöttük pedig a többi fiatal foglal helyet. A vendégek meg szerteszét a szobákban, ahol helyet találnak maguknak. Az örömszülők, mint vendéglátók kiszolgálják a vendégeket. Minden ételt először az ifjú párnak szolgálnak fel, és csak azután kerül sor a vendégekre. A tamburások a vacsora alatt szép népdalokat muzsikálnak és énekelnek. (Ők megvacsoráznak, mielőtt még a vendégek vacsoraideje elérkezne.) A zenekar mindig azzal a legkedveltebb dallal kezdi a műsorát, amelyik nélkül nincs bunyevác lakodalom: „Kolo igra, tamburica svira" — „Járják a kólót, szól a tamburica" kezdetű dal, amelyből néhány sort idézek. Ez is alátámasztja, hogy a bunyevácok cicomakedvelók és büszkék: Nije majka rodila junaka, Ко sto j" sinak divnih Bunjevaka; Nit ce majka roditi junaka, Ko Bunjevca, taka veseljaka. Széles földön nincsen ily dalia, Bunyevácnak vagyok én a fia. S széles földön nincsen olyan tán, Mint a bunyó: örökké vidám! 27 Adatközlő: 12,