Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

346 MÁNDICS M.: A CSÁVOLYI BUNYEVÁCOK ... papírból készült laskát is hordtak a kendőjük alatt, hogy a kendő szebben álljon a fejükön. A fiatalasszonyok arany- és ezüstfonallal hímzett kis sapkát — kapica-t íityulát, ill. főkötőt (továbbiakban íityulát) viseltek. A bunyevác fiatalasszonyok ünnepnapokon hímzett íityulát hordtak a selyemkendőjük alatt úgy, hogy ha a fejüket mozgatták, a hímzett fityula kilátszott a kendőjük alól. Olyan szegény lány nem létezett — még a legszegényebbek között sem —, hogy ünneplő svila-ja. — selyemruhája — ne legyen. Az idősebb asszonyoknak selyempapucs, a fiataloknak tarka vagy aranyozott bársonypapucs volt a lábukon. Nagyon szerették az ékszereket; gyűrűket, függőket és dukátokat (pénzérmékből készült nyakláncokat) viseltek. A tehetősek nyakába aranypénzekből készült. Épp ily pazarok voltak a kiházasításnál is, minek vagyonbukás szokott a vége lenni. A bunyevácok bútorzata szerény. A szép rózsás ládák, padok, székek és asztalok, de még magasra vetett ágyak sem hiányoznak, csakhogy nemigen alszanak ezekben, hanem padkán, kiságyon, vagy künn valahol. Foglalkozásokra nézve a bunyevácok földművelők, kisebb mértékben állattenyésztők is. Az asszonyok egyforma ügyességgel szőtték a vékonyabb fonalból a törülközőket és a csancsan (olyan kézimunka, mely leginkább a halasi csipkére hasonlít) díszítésű ingujjakat, vastagabb fonalból pedig a gyönyörű térítőket, (tyilim) szőnyegeket, kötényeket (pregacsákat) és tarisznyákat (torbákat). A bunyevác nők sokat adtak az öltözködésre. Akadtak köztük olyanok, akik így.vélekedtek: inkább koplalni, de szépen öltözködni. Ezt is dalba foglalták. Mila папе kupi meni svilu, Obuci те kao bilu vilu. Édesanyám vegyél selymet nékem, Hadd nézzek ki tündér-hófehéren. Prodaj babo i kravu i tele, Pa mi kupi svalerske cipele! Adj el borjút, tehenet a héten, S vegyél rajta cipellőket nékem! A bunyevácokra jellemző az érzelemgazdag életvitel. Az idősebbek még ma is rendkívül vallásosak, mely nagy hatással van az erkölcsi, családi és a gazdasági életvitelükre is, de soha sem éri el a fanatizmus állapotát. Közismert, hogy mennyire szeretik a zenét, a táncot és a vigasságot. Messze földön híresek lakodalmai és SLprélók (régi fonókákból kialakult, téli estéken szokásos zenés, táncos összejövetelek). A mulatságokból reggel tamburazenekar-kísérettel pratizássa.1 hazamenni, nem is volt olyan ritka eset. Az ilyesmi még tekintélyt is kölcsönzött annak, akit