Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén

332 SZARVAS ZS.: A HÁZTARTÁSOK ... A viselet tárgyainak nagymértékű elhasználódása miatt e csoportban magas a vásároltak aránya. Az 1930-as évek közepéig a női és férfi alsóruhák mindenütt a hozomány részei voltak, az 1940-es évektől kezdve ez megszűnt, illetve bolti ruhadarabok váltották föl, melyek közül még mindig jó néhány szerepelt a kelengyébe kapott ruhaneműk között. Az öröklés számaránya elenyésző, kivételt képez néhány tartós és ezzel együtt értékes viseleti darab; leginkább a selyem, illetve „ternószoknyák" és az elmaradhatatlan, státuszszimbólummá vált ruhadíszek, a lázsiások. Megfigyelhető még az ajándékba kapott ruhafélék magas aránya, bár ezeket sok esetben kiegészíti a vétel. Itt elsősorban a még fiatal korban kapottakról van szó, melyeket később fölváltottak a vásárolt ruhaneműk. E csoportban is találkozhatunk néhány saját készítésű ruhával, ezeket azonban csak a rászoruló, ügyes kezű háziasszonyok tudták, tudják előállítani, ezért számuk az egészben elfoglalt helyet tekintve szinte elhanyagolható. E tárgyak többsége ma is használatban, eredeti funkcióban lévő, egy szerepkört betöltő ruhadarab, néhány kivétellel, amely már kikerült a használatból: pl. főkötő, kontykendő. Többségük helye is változatlan maradt. A fonás-szövés és a textíliák tisztán tartásának eszközei Ezek nagy része már eltűnőfélben van, de azért jó néhány háztartás őrzi még a használatból kikerülteket is. Szövőszék, gereben, gömbölyítő, mosószék a legtöbb háznál megtalálható; tilóból, kendertörőből, rokkából kevesebb, „gyalogrokkából" pedig egy sem akad. A parazsas vasaló korai megjelenése miatt mángorló nyomaira mindössze egyetlen háznál akadtam. Hagyományos (nem automata) mosógép kilenc, centrifuga öt háznál van használatban. Többségük a század elején készült, de például a szövőszékek között akad néhány 19. századi is, így jó részük öröklés útján, a házasságkötést megelőzően került a háztartásokba és nemzedékről nemzedékre hagyományozódott. Rokkát, gerebent csak mesteremberek tudtak készíteni, szövőszéket, gombolyítót, tilót, kedertörőt is leginkább ők csináltak, de akadt néhány ügyesebb gazda is, aki ezek közül néhányat maga is elő tudott állítani. A guzsaly („gyalogrokka"), motolla, sulyok — ez utóbbi szerelmi ajándékként is — valamennyi háznál házilag készült. A mosógépek, centrifugák napjainkban váltak csak néhány háztartás részének segítő eszközévé, ezek mindenhová a házasság ideje alatt jutottak már be. E tárgyak esetében ismét tanúi lehetünk annak a jelenségnek, amely az életmódváltozással áll szoros összefüggésben. Eredeti szerepüknek ugyanis némileg ellentmond az örökléssel való bekerülés, hiszen ezekre az eszközökre minden háziaszszonynak külön-külön is szüksége volt. így átörökítésük csak úgy képzelhető el, hogy egyre ritkábban kerültek használatba, s így tovább fennmaradhattak, továbbadhatókká váltak. Vannak természetesen köztük olyan hosszú életű dara-