Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén
330 SZARVAS ZS.: A HÁZTARTÁSOK ... „szedettes" abroszok. 23 Szeremlén ezeknek a textileknek összesen 8-féle szerepkörét számolhattam Össze: 24 terítették asztalra, használták köténynek, eső ellen, a fejre tekercsnek, „févónak" a kerek kosár alá. Letakartak vele kosarat, tésztát, megkötötték batyunak, a piacon az alját fölkötötték és benne tartották a pénzt. Napjainkra ezekből mindössze két funkció maradt meg: néhány helyen asztalra terítik és sokan használják köténynek. „Fonalasat" a jószággal való foglalkozáskor kötnek maguk elé, „sótisat" pedig lakodalomban, főzéskor. Az abroszok többségét nem használják, ma már értékesnek tartják őket, s féltve őrzik a fiatalabb nemzedék számára, amely maga már nem tudja megszőni őket. (7. sz. kép) A viselet tárgyai Itt is arról az általános tendenciáról beszélhetünk, hogy a viseleti darabok többsége — legalábbis fajtáját tekintve — megmaradt a háztartásokban, kivéve a pendelyeket, gatyákat, rokolyákat gatyákat és a férfiak „kétágú kötőit". Csizmát nagyon kevés asszony viselt, ezek megjelenése újabb, s egyáltalában nem elterjedt jelenség a falu idősebb generációjának körében, csakúgy, mint a női kabátok, amelyeket berliner kendők helyettesítenek hideg időkben. A lázsiás pedig az az ékszer, amellyel szintén csak a vagyonosabb családok rendelkezhettek. Ezeket gondosan őrzik ma is, tisztában vannak értékükkel, a tánccsoport tagjainak adják néha kölcsön a legközelebbi rokonságból. E darabok kora az adatközlőkével áll egyenes összefüggésben. Többnyire ebben a csoportban is egymás mellett élhetnek a korábbi ruhaneműk a maiakkal, hiszen az elhasználódás megköveteli a kicserélést is. Akad néhány, a század elejéről származó tárgy, mint a lázsiás, gatya, vagy a férfiak kötője. De például a pendely már nem tartozik ezek közé, hiszen ezt a ruhadarabot szinte napjainkban is varrják, csupán az anyaga változott meg. A kendertermesztés után a viselet alapanyaga már gyáripari termék lett, az alsóruhaneműt házilag varrták meg, a felsőruhák többségét varrónő készítette. A gyöngyös főkötő az a fejdísz, amelynek elkészítéséhez egy asszony remekül értett a faluban, ezért többségüket vele csináltatták meg. A ruhafélék minden időszakból származhatnak. A főkötők, kontykendők, pendelyek, ingek jó része a házasságkötéskor, a fülbevalók ezt megelőzően, mások pedig a házasságkötés előtt és után egyaránt bekerülhettek a háztartásokba. Itt ismét az elhasználódás miatti kicserélődésről van szó. A csupán néhány helyen meglévő női kabátok, csizmák csak a legutóbbi időkben hódítottak maguknak teret. 23 Fonalasnak azt nevezik, aminek nyújtása és ráhányása is házi kenderfonalból készült. A „sótis" nyújtása kender, ráhányása viszont már bolti alapanyagú. 24 Ez nem egyedi jelenség, a Sárköz falvaiban is sok mindenre használták ezeket a szövött abroszokat.
